Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Bogár Imre

hogy mikor 1861 márciusában szabadult, nem tért jó útra, sőt, nem szolgált mentségül az apja által a bűnre való ösztönzése sem, hiszen annak lelövése után is megmaradt haramiának. Ezáltal a bíróság Bogár Imre javíthatatlanságát kétségbevonhatatlanul bizonyítottnak vette. Miután pedig a vádlott 1862. április 6-án betöltötte a 20. életévét, semmi sem menthette meg a legsúlyosabb büntetéstől. ítélete, másoknak is elrettentő példájára „akasztófán elszenvedendő kötél általi halál" lett, „engedtetvén részére, a halálra leendő készületek végett az ilyes esetekben kiszabott három óra." Az ítélet végrehajtására hely kellett, s ilyennel akkor a megye Pesten nem rendelkezett (a megyeházán már nem tarottak kivégzést, a korábban használt helyen pedig vágószéket állítottak fel). Ezért a rögtönbíróság elnöke kérte a városi tanácsot egy 15 öl széles és ugyanilyen hosszú, országúthoz közeli „alkalmatos hely" kijelölésére. Az Üllői út és a gyáli puszta közötti dombon jelölték ki a kivégzés helyét. Ide vitték 1862. július 19-én este 6 órára Bogár Imrét, s az összegyűlt nézőközönség előtt az ítéletet még egyszer felolvasták. Ezután - az ítélet végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv szerint - a betyárt átadták Kornberger Mihály megyei hóhérnak, „ki is a nevezett halálra ítélt rablót a felállított akasztófán kötél által kellő ügyességgel az élők sorából kivégezte." Kornberger az akasztásért járó díj nyugtáit bemutatta a megyei pénztárnak utalványozás végett. 49 forint és 5 krajcár járt a munkájáért. Kleineisl Jakab pallérmester 9 forint 87 krajcárt vett fel az akasztófa elkészítéséért. Ezzel Bogár Imre elhíresült betyár ügye - már ami a hivatalos részt illeti - bevégeztetett. Nem így a hírneve. Az csak ezután kezdett kiterebélyesedni. Már a kivégzés is nagy port vert fel. A korabeli sajtó részletesen beszámolt az eseményről. A Pesti Napló megírta,

33 hogy az ítélet napján emberek ezrei állták körül a megyeházát, így a menet csak lassan haladhatott a Gránátos utcából a Barátok terén és a Kecskeméti utcán át az Üllői úton kifelé a vesztőhelyre. Majd elítélően nyilatkozott a tömegről: „Sokak előtt méltán tűnt fel szomorítónak azon tompult erkölcsre mutató mohó kíváncsiság, mellyel még művelt (?!) osztályhoz tartozó nők is törekedtek a bitófa közelébe juthatni, hogy a borzasztó jelenetnek tanúi lehessenek. A kivégzett ruháit a söpredék közbotrányra leszaggatá, magával vivén darabjait, melyeknek babonából varázserőt tulajdonít (!!)." Bogár Imre tetemét csak másnap vették le az akasztófáról. 1862. július 22-i számban olvasható a „Különfélék" rovatban.