Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Baski, az új vezér

kis arzenált sikerült összegyűjteniük, nagyobb tűzerőt képviseltek, mint egy portyázó pandúrcsapat. A pandúrok március hónapban szünet nélkül keresték a „Bogarakat." Március végén az Alföld déli részén kutattak a betyárok után. Részt vett ebben a kecskeméti, szegedi, horgosi, dunaháti és a szentesi csendbiztos is, természetesen mindegyik a saját hadnagyaival. Bogárékat nem kapták el, de állandóan ellenőrizték azokat a tanyákat, ahol rendszeresen előfordultak. így fogták le, s dugták börtönbe a csengelei pusztán lakó Tót Ferencet, kinél a keresett betyárok többször megfordultak, s kinél Döntiveí „össze koccantak, minek agyon ütése lett a következése." Azt is megtudták, hogy a Csengéié melletti Jászföídön szintén sokat tanyáznak a betyárok, de legtöbbet a bócsai pusztán töltik. Az öreg Bogár lánya is itt volt férjnél. Szeged város alkapitányát, Főkövi Pált felhatalmazták, hogy a kézre kerítést elősegítendő besúgóknak, kik a betyárok hollétét felfedik, 50 Ft-ot, akik a kezére játszák őket, 100 Ft-ot adjon. Tehát „mindenki tette a dolgát" az Alföld pusztáin. A pandúrok betyárok után pásztázták a határt, a betyárok pedig előttük járva rabolgattak. 1862. április 8-án késő este a jász-szentlászlói pusztán felkeresték Szabó István tanyáját, hol abrakot és szálláshelyet kértek. Nem fogadták őket szívesen, még ajtót sem nyitottak a bent lévők. A gazda nem tartózkodott otthon, csak a fia, a lánya és egy kanászgyermek. Nem mertek ajtót nyitni, pedig a betyárok - miként Bogár Imre ártárgyaláson vallotta - mindig csak barátságosan kértek. Az idősebb Bogár Imrét annyira felháborította ez az udvariatlanság, hogy miközben káromkodva szidta a házbelieket - belőtt az ablakon, de nem talált. A gazda fia válaszul az ajtón lévő résen kilőtt, s talált. Az öreg Bogár fejen lőve felbukott, és a helyszínen meghalt. A banda Dönti utáni új vezére, Baski Gyuri erre indulatba jött, egy lajtorján felmászott a házra, s azt egy szalmacsóvával felgyújtotta. Bogár Miskát és Jakabot őrnek állítva távol tartotta a tűz oltására odatóduló embereket. Eközben többször lövöldözött is rájuk, hogy közbe nem tudjanak lépni. Mikor a ház és az istálló leégett, úgy 11 óra tájban eltávoztak. Az istállóban benn égett 4 szarvasmarha, 16 sertés, számos apró jószág. A házban lévők nagy lélekjelenléttel megtalálták az egyedüli megoldást. A szobában sarat készítettek, azzal betapasztották az ajtót és az ablakokat - a füst így nem tudott bemenni ~, „további sorsukat a gondviselésre bízván". A gondviselés kegyes volt hozzájuk. A leégett házból reggel épen jöttek ki, de ez nem a betyárok jóindulatán múlott. Dönti vezetése alatt nem kegyetlenkedtek ennyit, igaz sokkal „hatékonyabban" is működtek. Akkor nem csak enni- és innivalóért jártak tanyáról tanyára. A nagyobb rablások kiagyalója feltehetően Dönti volt, s kiválásával nem maradt igazi vezéregyéniség a csapatban. Pedig elkelt volna számukra egy jó vezető, mert a hurok egyre szorult a nyakuk körül.