Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)
Csendbiztosok, pandúrok
hadnagy elmaradt háromhavi bérét - mit ő már többször sürgetett - még mindig nem kapták meg, így ezek az emberek nem is igen használhatók. Ez idő tájt (1861. december) kezdik körözni a Dönti-féle betyárbandát, mely később, a vezér kútba dobása után Bogár-banda néven válik még hírhedtebbé. A lovas rablók személyleírását Pest megyén kívül Heves, Csongrád, Nógrád, Bács, Tolna, Fejér és Esztergom megyék területén is körözték. A banda ekkor Dönti Péter vezérletével barangolt. Tagjai a Bogár fiúk: Miska, Jakab és Imre voltak, továbbá egy Baski nevű társuk. Kecskemét város főügyésze írja róluk, hogy nyugtalanítják a pusztákon szétszórva lakó békés polgárokat, majd így folytatja: „meg vagyunk győződve arról, hogy a rablásra és gyilkolásra hajlammal bíró, s az emberi érzetet lábbal taposó, s minden szörnyetegségekre elvetemült gonosz egyének a mostani átmeneti korszakot felhasználva még több rablási s erőszakossági bűntényeket is elkövetni fognak." 8 Úgy is lett. Egyéb súlyos bűncselekmények is történtek akkor a megyében. Kecskemét határában pl. „Labancz Ferenc családján iszonyú rablógyilkosság követtetett el, mely alkalommal 5 ártatlan emberélet esett áldozatul;" ugyanakkor Ughi Rais János szikrai kocsmárost és Fekete Mihály juhászt erőszakosan kirabolták. 9 Ekkor történt a bajai vásározók kirablása is, melyre később bővebben szó kerül. Mindezek arra ösztökélték a törvényszékeket, hogy a főispáni helytartót a rögtönbíráskodási jog kieszközlésére kérjék. Ilyen helyzetben a vármegye jobban is megfizethette volna az embereit, hogy azok nagyobb lendülettel üldözzék a rablókat. A gyakorlat az volt, hogy az üldözéskor felmerülő költségeket - szabályos nyugták bemutatása után - a kocsmárosoknak, vendéglősöknek, de még a községeknek is a megyei pénztár fizette ki. Az összeget a pénztári számadások „előre nem látott költségek" rovatába tették, azzal a megkötéssel, hogy a pénz - jelen esetben pl. - a Bogár féle fenyítő ügyben elmarasztaltak vagyonából lesz megtérítve. (Sok pénzre nem számíthattak, mert a betyárok a könnyen jött pénzt könnyen el is költötték, egyéb vagyonuk pedig nem igen volt.) A bűnesetek szaporodásakor gyakran jutalmat tűztek ki egy-egy ismertebb betyár kézrekerítőjének, aminek sokszor meg is lett az eredménye. 100 forinton fizettek egy közönséges rabló elfogásáért, illetve a kézrekerítés elősegítéséért (értsd: följelentésért); egy veszélyes rabló már 300 forintot ért; rablófőnök elfogása, vagy feljelentése már 500 Ft-ot hozott a kézre adónak. Aki egy egész rablóbandát, vagy legalább tíz tagját fogta el, az 1000 Ft-ra tarthatott igényt. Néhány száz forintot fordíthattak még kémek és följelentők díjazására 610/1861. PPS. vm. Fenyítő Törvényszékének ir. (1861. dec. 16.) In.: 128/1861. PPS. vm. Fenyítő Törvényszékének ir. (IV. 265-b.) 9 U. o.
