Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Csendbiztosok, pandúrok

a helyi vezetők, hogy a rablótanyákat kipuhatolhassák. Mindezt Magyarország helytartója szabályozta egy 1862 szeptemberében kelt rendeletében.

1

" Ballá Kálmán főcsendbiztos egymaga 500 forintot kapott Baski György és Bogár Miska elfogásáért, húsz legénye pedig Baksi elfogásáért 10-10 forintot. Mindkét összeg a pesti 9. királyi gyűjtőpénztárból, tehát országos alapból lett kifizetve. A „Bogarak" (gyakran említik így őket) ekkorra olyan hírhedté váltak, hogy Bogár Miska kéz? kerítése után az ország helytartója személyesen adta át a jutalmat Baliának, sőt a Helytartótanács egyik iratából kiderül, hogy december 19-én a „király tudomására hozatik" az elfogás híre.

11 A pandúrok nem mindig tüntették ki magukat a betyárokkal való lövöldözésben. Éppen Bogár Miska elfogásakor bizonyult közülük néhány igen gyávának, amiért az ország helytartója utasította a főispáni helytartót, hogy a helyszínről eliszkolt három pandúrt „nem kielégítő magaviseletök" miatt szidja meg, de a szolgálatban megmaradhatnak.

12 Kecskemét egyik járási csendbiztosa, Vargha József 1862 októberében kérte a járási főszolgabírót, hogy Szalisznyó József megyei hadnagyot (pandúrt) bocsássák el a szolgálatból és fenyítsék is meg, mert gyávaságával csak „gyalázatára és szégyenére van" a többi „erélyes s bátor" hadnagynak.

13 Történt ugyanis, hogy 1862. október 13-án Cegléden egy újvárosi vendégfogadóban egy ember felismerte Bogár Mihály „futó betyárt". Ezt gyorsan jelentette az elöljáróságon, majd a fogadóban várakozott. Ekkor észrevette Szalisznyó József megyei hadnagyot, és megsúgta neki, hogy itt van Bogár Mihály fegyvertelenül. Erre a hadnagy nagy lármát csapott, kiabált, mire Bogár a nevét hallva akadályoztatás nélkül eltávozott. A csendbiztosok általában nem tartoztak a finom lelkű gavallérok közé. Számos adat van rá, hogy a vallomásokat pofozással, korbácsolással vették ki. Somogyi József (pesti járási csendbiztos) ellen 1863-ban fegyelmi eljárást is indítottak a fentihez hasonló okok miatt. Egy 1862 novemberi eset jól példázza a csendbiztosok kezére került gyanúsítottakkal való bánásmódot. Bakonyi Antal kecskeméti járási főcsendbiztos körlevelet intézett a Duna és a Tisza mentén működő megyei és városi kollégáihoz, hogy elfogott egy Varga János nevű 25 éves nagykátai születésű „kóborló betyárt" november 12-én, Nagykátán. Az elfogottat orvosilag megvizsgáltatta, s a hátán nyolc napos bikacsök-vágások nyomait fedezték fel. Ebből - igen bölcsen - arra a következtetésre jutott, hogy az illető valamely biztosi börtönből szökhetett meg.

14 504/1862. PPS. vm. főispáni helytartójának ir. (IV. 251.) 11 U. o. 12 143/1862 PPS. vm. főispáni helytartójának ir. (IV. 251.) 13 U. o. 14 2/1864. PPS. vm. Kecskeméti Megyetörvényszékének fenyítő ir. (IV. 268-c.)