Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Csendbiztosok, pandúrok

Csendbiztosok, pandúrok Senki sem kedvelte őket. A bűnözők érthető okok miatt nem szívesen találkoztak velük. A pusztákon élő emberek sem nagyon örültek megjelenésüknek mert ritka jelenlétükkel csak ideig-óráig riasztották el a kóborló csavargókat betyárokat. Távozásuk után azok visszatértek, így a lakosok ki voltak nekik szolgáltatva; gyakran élelmet, szállást kellett adniuk. Ezért viszont - bűnözőkkel való cimboraság vádjával - legközelebb már őket gyűjtötte be a csendbiztos. A vármegyék vezetése sem becsülte a pandúrjait sokra, szegényes felszereléssel, alacsony fizetéssel - melyet sokszor késve kaptak meg - látta el őket. Ha egy csetepatéban a pandúr halálos sebet kapott, akkor a családja fenntartó nélkül maradt a legnagyobb nélkülözések közepette. A temetése persze ingyenes volt. A koporsó, a szemfedél, a koporsószeg közadakozásból jött össze, s néhány helyi vezető is megjelent a sírjánál, de többre már nem számíthattak a szerencsétlenül járt hozzátartozói.

6 A megyei tisztviselők néhány forintot összeadtak az árván maradiaknak, de ezek egyszeri adományok voltak, s nem sokat javítottak a helyzetükön. Ezért azután olyan volt a személyi állomány, amilyent a körülmények engedtek. Azért egy jó csendbiztos ütőképes csapatot hozhatott össze, akik bátran felvették a harcot a fegyvert azonnal előkapó és harcoló betyárokkal szemben. Ez utóbbiaknak ugyanis nem igen volt más választásuk. Elfogásuk esetén - s ezt tudták - Kornberger elé kerültek. A kemény kezű csendbiztosok egyik jellegzetes figurája volt Ballá Kálmán. A főispáni helytartó 1862. május 26-án nevezte ki a pesti járás főcsendbiztosává. Ballá, aki két évig volt a posztján, nagyban hozzájárult az Alföld útjainak biztonságosabbá tételéhez. Nem is volt vele baj addig, míg csak a betyárokkal, útonállókkal került összeütközésbe. Agilis, izgága természete azonban bajba sodorta, ujjat húzott hivatali elöljáróival, a kötelező tiszteletet nem adta meg nekik, sőt fel is jelentette szinte valamennyit - persze eredmény nélkül. A helyzet nagyon megérett egy ilyen erős kezű ember kinevezésére, annyira elszaporodtak a bűnesetek. Karlovszky Gusztáv kecskeméti tiszti alügyész 1861. december 13-án levélben

7 fordult Szeles Mihály másodalispánhoz, melyben írja, hogy „a közbiztonság jelenleg mily szomorú s aggodalmat szülő helyzetben létezik." Közli, hogy az ügyészség rendelkezésére bocsátott három lovas 6 Ez történt Bokros Gábor megyei lovas pandúr esetében is, aki Bogár Miska elfogásakor kapott halálos sebet, melybe 1862. december 2-án belehalt. 143A862. PPS. vm. főispáni heh/tartójának ir. (IV. 251.) 7 128/1861 PPS. vm. Fenyítő Törvényszékének ir. (IV. 265-b.)