Kisfaludy Katalin: Hogyan írjam meg iskolám történetét? - Pest Megyei Levéltári Füzetek 12. (Budapest, 1987)

II. A kutató és feldolgozó munka folyamata - 3. Az egyes történeti korok forrásai és kutatási feladatai - b. 1868-tól 1945-ig

sutátoknak, magánszemélyeknek és az államnak is. Jóllehet a törvény előirta az iskolák állami felügyeletét, gyakorlatilag az ellenőrzés jogát a fenntartók gyakorolták - egészen 1945-ig. A községi elemi népiskolákban kötelező volt az állami tanterv alkalmazása, s felügyeletüket a községi iskolaszék látta el, igazgatókat is ez választott. Az állami felügyelet ugy valósult meg, hogy a községi iskolaszék a vármegyei közigazgatás (törvényhatósági bizottság) hatáskörébe tartozott. A felekezeti iskolák bizonyos autonómiát élveztek (tanterv, tankönyvek használata stb. ), s elsőfokú felügyeleti hatóságuk a hitfelekezeti iskolaszék volt. A katolikus iskolaszék (elnöke a plébános, tagjai a tanítók és meghatározott számú választott tag) a megfelelő espereskerületi tanfelügyelőségen keresztül az egyházmegyei főtanfelügyelőségnek, végső fokon a püspöknek - érseknek volt alárendelve. (A katolikus iskolaszék neve 1938-ban egyházközségi tanács lett, ami szerkezeti, hatásköri módosítást nem, csupán névváltozást jelentett. ) A református iskolákat a presbitérium által választott iskolaszék felügyelte, élén a lelkipásztorral, aki elnöke volt. Az iskolaszék az egyházkerületen keresztül az országos zsinat egyetemes tanügyi bi zottságának, végső fokon a püspöknek volt alárendelve. Az evangélikus iskolák az egyházmegyéken keresztül az egyetemes iskolai felügyelő hatáskörébe tartoztak. Az izraelita hitfelekezetü elemi iskola elsőfokú felettese az is kolai bizottság volt, másodfokon pedig már a királyi tanfelügyelőséghez tartozott. Az izraelita hitfelekezetü iskolák igazgatóit az egyházmegyei főhatóság jóváhagyásával az iskolaszék választotta meg.