Kisfaludy Katalin: Hogyan írjam meg iskolám történetét? - Pest Megyei Levéltári Füzetek 12. (Budapest, 1987)

II. A kutató és feldolgozó munka folyamata - 3. Az egyes történeti korok forrásai és kutatási feladatai - a. A kezdetektől 1868-ig

Oktatásügyünk fejlődésének ujabb lökést adtak a reformáció ellenreformáció küzdelmei. Az 1530-as években megjelentek Magyarországon az első protestáns (városi) iskolák, legtöbbször a korábban katolikus iskolák folytatásaként. 1560-ban a nagyszombati zsinat ugy rendelkezett, hogy minden plébánia köteles tanítót tartani. A régi és a reformált egyház harcából végül is maga az iskolaügy került ki győztesen, hiszen a gomba módra szaporodó katolikus és protestáns kisiskolák egyre több gyermeket vezettek a tudás birodalmába. Ezek a kisiskolák önmagukban álltak, tehát középfokú iskola nem kapcsolódott hozzájuk szervezetileg, minden nagyobb faluban, városban, mezővárosban léteztek ilyenek. Számuk különösen a török kiűzése, illetve a Rákóczi szabadságharc bukása után gyarapodott dinamikusan. Tanitási nyelvük az anyanyelv volt és elemi erkölcsi - vallási - állapotbeli ismereteket, készségeket tanítottak diákjaiknak. * A 16. század végére kialakultak a középfokú oktatás intézményesített keretei is: a katolikus gimnázium (a katolikus gimnáziumok főképpen a jezsuiták és a piaristák iskolái voltak), és a protestáns kollégium. Ezekben ugy tanították a gyermekeket, hogy az alsóbb osztályokban elemi, a magasabbakban viszont felsőfokú ismereteket lehetett szerezni. A középiskolákban a legfontosabb tananyag a latin nyelvtan és irodalom különféle tantárgyainak együttese volt. Felnőtt, főhivatású tanárok tanitottak a katolikus gimnáziumokban, a protestáns kollégiumokban a teológiatagozat hallgatói oktatták a gimnáziumi tagozat tanulóit; falusi tanitó pedig mindenki lehetett, aki írni, olvasni tudott.