Kisfaludy Katalin: Hogyan írjam meg iskolám történetét? - Pest Megyei Levéltári Füzetek 12. (Budapest, 1987)

I. Az iskolatörténet-írás feladatai

berek: tanítók és tanítványok. Ügyeljünk arra, hogy a tények, adatok tömkelegében a legfontosabb ne vesszen el: maga az iskolásgyerek. A forrásokban és a szakirodalomban egyaránt ugy kell tájékozódnunk, hogy megtaláljuk az adott iskola nevelési-oktatási, pedagógiai célkitűzéseit, amelyeket ezután értékelnünk kell. Értékelnünk abból a szempontból, hogy ezek 1. helyesek, az ifjúság érdekeit szolgálók voltak-e, 2. a célok elérése érdekében alkalmazott módszerek megfeleltek-e a kor és az emberiesség követelményeinek, azaz haladók és humánusak voltak-e, 3. elérték-e az oktató-nevelő munka során a maguk elé tűzött célokat, tehát eredményes volt-e az iskola, a pedagógusok tevékenysége. Ne feledjük: az iratokban, a levéltári forrásokban adatokat találunk, amelyek eseményeket, neveket stb rögzítenek. Definíciók nincsenek. Történeti folyamatok az iratokban nem rögzülnek. Ezeket megkeresni és leirni a kutató dolga: a föltárt adatok megfelelően szakszerű elemzésén és ennek nyomán helyes következtetések levonásán keresztül. Ahhoz, hogy e követelményeknek a kutató megfelelhessen neveléselméleti - neveléstörténeti előképzettség szükséges. Csak ezen feltétel megvalósulása esetén lesz képes a forráskritika alkalmazására, illetve arra, hogy a szakirodalomban megfogalmazott nézetek sokaságából a jó, a haladó, a korszerű véleményeket válaszsza és használja fel. A forráskritika tehát nem csupán az iratokban, visszaemlékezésekben gyakran felbukkanó valótlan tények kiszűrését L4