Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei, 1381-1876 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 4. (Budapest, 1982)

Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei 1381-1876 - I. A pecsétek története - A városok pecsétjeinek története

ban ismét négy járás volt (pesti, pilisi, solti és váci), amelyeknek alsó és felső járásait hozták létre, a pestinél még egy középsőt is. Természetesen mindezek a változások a pecséthasználatra is jelentős befolyással voltak. Pest-Pilis-Solt vármegye 1876-ban egyesült Kiskunnal, ez az esemény adja meg gyűjtésünknek és kutatásunknak felső korszakhatárát, az uj megye pecséthasználata már nem tartozik mostani kutatásunk körébe. A városok pecsétjeinek története Az Árpád-korban városaink fejlődésére döntő jelentőséggel volt a különböző termelési területek határa, igy az Alföld peremvonala és éppen a Duna hatalmas viziutja, amelyik mentén valóságos város-láncolat fejlődött ki. Vác ennek a láncolatnak a tagja és I. István király korától püspöki székhely, a tatárjárás idején már nagyváros. Falai között a pecséthasználat igen korai lehetett, 1308-ban a váci 12 káptalan pecsétjének elvesztését emliti oklevél, uj pecsétjén a gyermek Jézust karjában tartó Szűz Mária látható egy 133113 bői származó adat szerint. A török kiűzése után ez a pecsétkép vált egyeduralkodóvá a város pecsétjein, nem a korábbi Szent Mihály kardos, mérleges alakját ujitották fel, amelyik Vác két kommunitásának, a magyarvárosnak és németvárosnak XV-XVI. századi pecsétjein található (Vác 2-4. ). A török kiűzése után a püspöki városból el kellett távozniuk a reformátusoknak egy időre, a XVIII. század elején viszszatelepülhettek bizonyos kijelölt helyre, ekkor keletkezett Kis-