Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei, 1381-1876 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 4. (Budapest, 1982)

Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei 1381-1876 - I. A pecsétek története - A megyehatóság pecsétjeinek története

szept. 4-én. Kérvényére, hogy elhalt férje tartozását a megye kiegyenlítettnek tekintse, maga a nádor-főispán, Eszterházy Pál irja: "legh kivál képpen megh holt előbbeni Urának Néhai Csorgály Ferencznek hiv és hasznos szolgálatainak (: kiket ezen kegyelmetek Nemes Vármegyéinek praestált :) tekintettibül, minthogy az Füleki nagy veszedelembülis, mindenit ot el hagyván, az Nemes Vármegye arany pecséttyét, a ki nem utolsó kincse az Vármegyének, ki hozta és salvalta, méltán tekintetbe vehetni instantiaiát. " A megye 1732. nov. 7-i közgyűlésén Mágocsy Mihály elnöklő első alispán indítványára a rendek Habsburg-hűségük felbuzdulásában a megye méltóságával összeegyeztethetetlennek nyilvánították az összeesküvő Wesselényi Ferenc nevét viselő megye-pecsét további használatát. Még a megye címere is gyanúba került, vajon nem kapcsolódik-e a Wesselényi címerhez. Miután kiderítették, hogy az teljesen elüt attól, a cimer megtartása mellett döntöttek és 1733. jan. 8-i közgyűlésen felkérték Ferenc lotharingiai herceget, mint királyi helytartót és a megye főispánját, hogy az uralkodónál uj pecsétre kiváltságot eszközöljön. A herceg-főispán a megye címerébe ekkor a kétfejű sast javasolta az oroszlán helyett, de a megye rendjei az oroszlán megtartása mellett maradtak, 1733. márc. 31 -i kelettel kapta meg a megye az uj pecsét-kiváltságot. Az uj pecsét ismét arany lapra készült el és 1733. jun. 1. - 1837. jun. 7-ig volt használatban. A Wesselényi-féle tipárium sorsára nézve nincsenek adataink. ^ A nemezeti mozgalom, a magyar nyelv általános elismertetésének és hivatalossá tételének folyamata késztette arra