Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében - Pest Megyei Levéltári Füzetek 1. (Budapest, 1967)
5. Felszólalások - hozzászólások
szülnek), mivel a krónika már összefüggéseiben tárgyalja az eseményeket, bár olykor egy másik műfajnak, az emlékiratnak a lecsapódását is észlelhetjük a modern krónikákban. Módszertani problémaként veti fel, hogy a krónikaíró ne csak gyűjtse a sajtóanyagot, hanem értelmezze és kritizálja is. Legyen figyelemmel a falu lakóinak a legkülönbözőbb területeken kifejtett működésére. Lényegesnek tartja a dillettantizmus kiküszöbölését. Mivel itt nem véletlen anyaggyűjtésről van szó, a krónikásnak rendszeresen figyelnie kell a változásokra, akár topográfiaiak (település, dűlőutak, utcanevek), akár gazdaságiak (épületek új funkciói, üzletek cégtáblái) legyenek aozk. Ilyen szemlélettel igen jelentős ,néprajzilag is értékes anyag gyűjthető össze. Végül ismételten felajánlja az Országos Helytörténeti Bizottság támogatását. Tóth László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának munkatársa szerint az egyre jobban kifejlődő szakkörök összehozzák a különböző tudományok képviselőit. Nemcsak a történettudomány igényli a krónikaírók munkáját. A honismereti mozgalom az aktív szocialista hazaszeretetre való nevelésnek is jó eszköze, a Párt és a tanácsok is igénylik a mozgalmat. Utalt a „Tiszán innen — Dunán túl” megyei vetélkedőkre, a nagybátonyi honismereti táborra. Mint hiányosságot megemlíti a műszaki értelmiség távolmaradását, pedig az üzemkrónikák és az üzemtörténeti monográfiák készítésében fontos szerep vár rájuk. Jánosi Ferenc levéltári csoportvezető (Pest megye Levéltára) szerint a krónikaíró mozgalom egészséges továbbfejlesztésének módszertani szempontból egyik legfontosabb előfeltétele: a modern krónika és a helytörténeti monográfia világos műfaji elhatárolása és ennek tudatosítása. Ez derült ki a hozzászólásokból is, ennek szükségességét bizonyítják az elkészült krónikák is. A két műfaj sokféle zavart okozó keveredése elsősorban a mozgalom indulásának sajátos körülményeire vezethető vissza; az elkészült krónikák ugyanis szinte kivétel nélkül felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából íródtak s az elmúlt két évtized eseményeinek monografikus feldolgozását adják, azaz valójában nem krónikák abban az értelemben, ahogy ma a modern krónika modelljét elképzeljük. A modern krónika ugyanis nem a múltat örökíti meg (az elsősorban a monográfia feladata), hanem a jelent, sőt még pontosabban a mát, napjaink történetét; nem lezárt korszakonként ismerteti az eseményeket (ahogy a monográfia teszi), hanem folyamatosan, évről évre haladva rögzíti az 57
