Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében - Pest Megyei Levéltári Füzetek 1. (Budapest, 1967)

5. Felszólalások - hozzászólások

adatokat; nem az írott forrásokból merít, (miként a monográfia), hanem a köztudatból, abból, amit az adott helyen általában tudnak, ismernek az ott lezajlott eseményekre vonatkozólag; nem összefoglaló feldolgozás (mint a monográfia), hanem évkönyvszerű kútfő, forrás. A modern krónika és a helytörténeti monográfia világos elhatárolása segíthet csak tisztázni a krónikaírás nehézségeivel, valamint a dillettantizmus veszélyével kapcsolatosan ismételten felmerült kérdéseket. Nyilvánvaló, hogy a monográfiaírás alapos szakmai felkészültséget kíván, a források mélyreható, kritikai elemzését igényli; ezek hiányában joggal merül fel a dillettantizmus vádja. Ha azonban krónikaíróink nem monográfiát, hanem valóban krónikát akarnak írni, s a közelmúltat (s esetleg régmúltat is) krónikaszerűen fogják rögzíteni, — bizonyos módszertani gyakorlatot szerezve, nem túlságosan nagy munkaráfordítással is értékes forrásokat fognak produkálni. A maga részéről szükségesnek tartja a krónikaírók rendszeres továbbképzését, elsősorban járási keretben szervezett tanfolyamok, tanácskozások útján. Ugyanígy szükséges, hogy a tanácsok népművelési költségvetési keretébe beillesztést nyerjenek a krónikaírás standard költségei.

Vigh Károly, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa, a TIT Pest megyei szervezete történeti szakosztályának elnöke helyesnek tartja a krónikaírók rendszeres tájékoztatását folyóirat kiadásával. Javasolja, hogy a krónika 2. példánya a helyi könyvtárba kerüljön. A jövőben a TIT történeti szakosztálya is arra fog törekedni, hogy a krónikaíróknak megfelelő támogatást nyújtson és az eredményes munka érdekében közreműködjék a krónikaírásban érdekelt szervek együttműködésének a biztosításában.

Lakatos Ernő levéltárigazgató, (Pest megye Levéltára), válaszolva az elhangzott felszólalások levéltárat illető problémáira — közli, hogy a levéltári kutatás terén hazánkban van a legnagyobb szabadság és a legkevesebb megkötöttség. A krónikaíróknak azt tanácsolja, hogy kérjenek saját községi tanácsuktól megbízólevelet a tanácsi anyagban való kutatásra és ennek birtokában a kutatásnak nincs akadálya. Újból hangsúlyozza, hogy a krónika első példányának mint kéziratos történeti forrásnak a levéltárban van a helye; természetesen nincs kifogása az ellen, hogy a 2. példány a könyvtári hálózatban nyerjen elhelyezést.

Vörös Géza főelőadó, a Pest megyei Tanács V. B. Művelődési Osztálya képviseletében szólal fel. Megállapítja, hogy nem

58