Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében - Pest Megyei Levéltári Füzetek 1. (Budapest, 1967)
5. Felszólalások - hozzászólások
tisztázását látja szükségesnek. Salamon József né, a Pest Megyei Könyvtár tudományos munkatársa közli, hogy a Könyvtár rendszeresen gyűjti a falumonográfiákat. A Könyvtár munkatársai már 1950 óta hét napilapból, 1967 óta pedig 130 lapból gyűjtik a Pest megyére vonatkozó anyagot; ez a gazdag dokumentáció a krónikaírók rendelkezésére áll. Márki Péter, ceglédi járási népművelési felügyelő örömmel jelenti, hogy járásából a meghívottak jelen vannak. Felveti a dilettantizmus kérdését mint komoly veszélyt. Szükség van a krónikaírók szakmai támogatására, s nem ártana a krónikaírók megyei szervezetének létrehozása sem. Javasolja, hogy 1968-tól a krónikaírókat, illetve munkájukat a vonatkozó rendelet alapján rendszeresen támogassák. Havi 200— 300 Ft juttatása megoldaná a krónikaírók készkiadásainak megtérítését (papír, gépelés, köttetés, fényképek készítése, esetleges útiköltség stb.). Nemcsak a lelkesedésre kell és szabad építeni. Tájékoztatni kell a községi tanácsokat is. Helytörténeti konferenciák tartását is kívánatosnak tartja. Dr. Helméczi Mátyás pedagógus (Dunaharaszti) az NDK kormányrendeletére hivatkozva, sürgős feladatnak tartja a krónikaírás rendszeres támogatását; az illetékes szervek, elsősorban a tanácsok ne csak akciószerűén végezzék azt. A krónikaíráshoz szükséges adatgyűjtést — tömegmozgalommá lehet szélesíteni; a maga tapasztalata alapján javasolja a diákok, sőt szülők bevonását is. Ö is felveti az anyagiak kérdését (papír, gépelés), s a monográfiák esetén a publikálás elősegítését is. Muskáth György (Üröm) a krónikaírás és helytörténetírás közti határvonal kérdését felvetve, hangsúlyozza a történeti visszatekintés szükségességét, mert enélkül nem lehet helyesen felmérni a változást, illetőleg a fejlődést. Székely György egyetemi tanár (ELTE), az Országos Helytörténeti Bizottság elnöke, örömének ad kifejezést, hogy a konferencián való részvételével közvetlen kapcsolatba léphet a krónikaírókkal. Rámutat arra, hogy ez a nem felülről indított mozgalom máris számos értékes alkotást tud felmutatni. Széles körök vesznek részt a krónikaírásban, amely már tömegmozgalommá fejlődött, olyan tömegmozgalommá, amelynek alkotásai történettudományi forrást jelentenek. Központi patronáló szervre feltétlenül szükség lenne. Helyesnek tartja a módszertani problémák tisztázását. Az utóbbi évek fejlődésének ismertetéséhez és összehasonlítások megtételéhez a felszabadulás, az elindulás körülményeinek a felvázolása is szükséges. Ezért is helyes, hogy falukrónika és nem faluévkönyv nevet kaptak a mozgalomban született művek (bár formailag lényegében faluévkönyvek ké56
