Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében - Pest Megyei Levéltári Füzetek 1. (Budapest, 1967)
4. Dr. Vigh Károly: A Pest megyei falukrónikáról, illetőleg falumonográfiákról
lás időszakát illetően: szinte naplószerűen írja le az eseményeket s így munkájának ez a része valóban krónikaszerű. Feltétlenül külön kell szólnunk a vámosmikolai monográfiáról, amely messze a legterjedelmesebb mű: 185 oldal. De nem elsősorban a terjedelme miatt kell a munkáról beszélnünk, hanem annak egyéb értékei miatt. Gazdag fényképillusztrációját már említettük, de arról még nem esett szó, hogy a „Hivatalok, intézmények” c. fejezetben kb. 30 oldalon részletesen ismerteti a szerző az egyes helyi hivatalok, intézmények történetét. Pl. olyan adatokat állapított meg hosszas kutatás eredményeképpen, hogy ki volt az első tisztiorvos, gyógyszerész Vámosmikolán, hol állt az első iskola, mikor készült el az első vágóhíd, hol álltak az egyes középületek és ezzel kapcsolatban: hogyan rekonstruálható a régi falukép? Mivel a falumonográfiákkal szemben bizonyos tudományos követelményeket is kell támasztanunk, ezért példamutató a Győré Pál által szerkesztett Abony-történet, amely 27 munkatárssal és 76 oldalon készült. A bevezető rész foglalkozik a községre vonatkozó bibliográfiával, amelynek színvonalas értékelését adja. A végén közli a forrásjegyzéket, illetve a szövegben előforduló hivatkozások bibliográfiáját: mintegy 203 jegyzetet. A tematikával kapcsolatban általában megjegyezhető, hogy a monográfiák zöme igyekszik a falu életének minden vonatkozására kitérni. De csupán egy-két olyan mű akadt, amely a Hazafias Népfront tevékenységét is feldolgozta: a diósdi és a kóspallagi. A tartalmi és módszerbeli kérdésekkel kapcsolatban döntő módon kerül előtérbe a felszabadulás előtti kor szerepeltetésének a problémája. A Pest megyei monográfiákban más-más megoldást találhatunk. Talán az esetek többségében a szerzők röviden, néhány jellemző adattal ismertetik a község történetét a legrégibb időktől kezdve a felszabadulásig. Mivel adataikat többnyire az ismert kézikönyvekből (a Galgóczy- és Borovszky-féle vármegyei monográfiákból és Pest megye műemlékei c. kiadványból) vették, ezért a leghiányosabb és legszegényebb a XX. századra vonatkozó adatközlés a falvak történetéről. Pl. még a legterjedelmesebb, vámosmikolai monográfiában is rendkívül vázlatos és szegényes az 1945 előtti rész. De a 82 oldalas solymári monográfia sem foglalkozik 1918—19-cel és csak annyit jegyez meg, hogy 1919 után az Ostenburg-különítmény garázdálkodott a községben. Szerencsére számos esetben a monográfia készítői felismerték annak szükségességét és fontosságát, hogy viszonylag 52
