Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében - Pest Megyei Levéltári Füzetek 1. (Budapest, 1967)
4. Dr. Vigh Károly: A Pest megyei falukrónikáról, illetőleg falumonográfiákról
behatóbban kell foglalkozniok a felszabadulás előtörténetével: a Horthy-korszakkal, az 1918—19-es forradalmakkal és a Tanácsköztársasággal stb. Ezekből a munkákból általában kiderül, hogy a falvak felszabadulás utáni történetében a földosztó bizottságnak, a Nemzeti Bizottságnak és a két munkáspártnak azok voltak a vezetői és hangadói, akik a fent említett történelmi időkben is vezették a dolgozó osztályok harcát a felszabadulásért és a demokráciáért. Így pl. a pilisvörösvári monográfia külön foglalkozik a Horthy-korszak munkásmozgalmával és leközli egy veterán visszaemlékezéseit az országos hírű 1928. évi sztrájkról. A diósdi monográfia pedig 1932-től 1945-ig krónikaszerűen, évről évre haladva adja az eseményeket. A tinnyei monográfiában a felszabadulás előtti politikai pártok tevékenységéről is olvashatunk, így a Nyilaskeresztes Pártról, amelynek 6 tagját a felszabadulás után felelősségre vontak. Aránylag a leghosszabban a toki monográfia tárgyalja a Horthy-korszakot: a 42 oldal terjedelmű munkából 20 oldal, tehát kb. a fele foglalkozik a felszabadulás előtti időszakkal. — De más korszakkal kapcsolatban is kell vigyáznunk a helyes arányokra. Sajnos, több monográfia csak nagyon vázlatosan foglalkozik a felszabadulás utáni demokratikus újjászületés eseményeivel. így pl. a tápióbicskei munka csak egyetlen mondatot ír a földosztásról. De ennek az ellenkezőjére is találunk példát: a ceglédi monográfiának kb. a % része a felszabad lás körülményeivel, a hadműveletekkel és az új élet megindulásával foglalkozik s az 50-es évekről alig szól. Igaz, kevés olyan munkáról lehet elmondani, hogy olyan sokoldalúan és gazdagon látták el dokumentum- és illusztrációs anyaggal az 1944— 1947-es évekre vonatkozóan, mint éppen a ceglédit. Már a munka kezdetén alapvető fontosságú feladat lett volna tájékozódni a forrásokban: összeállítani a nyomtatott és írott források jegyzékét. Ezt az előzetes forrásfelmérést a legtöbb község elmulasztotta. És sajnos sok értékes forrást nem vettek figyelembe. Így pl. nem használták a Nemzeti Bizottság-i iratokat, amelyek a Pest megyei Levéltárban hiteles és gazdag képet nyújtottak volna a szerzőknek a demokratikus újjászületés időszakáról. Igaz: a tudományos intézmények, a levéltár és a könyvtár és mi magunk sem tettünk meg mindent, hogy szakmai tanácsadással segítsük a honismereti körök tagjait. Fel kell vetnünk a monográfiákkal kapcsolatban a lakkozástól mentes történeti hűség kívánalmát is. Elengedhetetlen követelménye legyen a monográfia- és krónikaírásnak az igazmondás. Ezt a következő konkrét példán kívánom érzékeltetni: főleg a 53
