Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében - Pest Megyei Levéltári Füzetek 1. (Budapest, 1967)

3. Dr. Jánosi Ferenc: A modern krónikaírás elvi-módszertani kérdései

pontjából — annak a gyakorlatnak a kialakítása, hogy a kör tagjai, kapcsolatba lépve a megyei és országos sajtóval, „külső munkatársakként” cikkeket, híreket küldenek be községük, városuk, munkahelyük életéről, eseményeiről.

Természetesen nem szabad szem elől téveszteni, hogy a krónikaíró kör (az iskolai krónikaírástól eltekintve) — nem középiskolai szakkör, hanem felnőtt munkaközösség, amelynek képzésében és nevelésében nem lehet iskolás módszereket, „oktatást”, „beszámoltatást” alkalmazni. A kör vezetőjének, illetve vezetőségének persze ki kell dolgoznia a konkrét képzési-nevelési tervet a megtárgyalandó kérdések, művek számbavételével, a megtárgyalás módja azonban csak a céltudatosan irányított, de minden feszélyezettség, kényszer, számonkérés nélküli, szabad, „felnőtt’ vita, eszmecsere lehet. Ha a körben a történeti ismeretek iránt valóban érdeklődő felnőttek és fiatalok szövetkeznek közös munkára, ez kellő biztosíték arra, hogy készségesen fognak résztvenni a munkához szükséges szakmai ismeretek közös feldolgozásában. Ez gyakorlatilag úgy történik, hogy az összejöveteleken az adatgyűjtés megvitatása után (vagy esetleg önállóan is) sor kerül egy-egy szakmai kérdés, vagy mű megbeszélésére. Célszerű, ha a vezető a kör tagjaival az év elején megbeszéli a programot, s közli a megtárgyalásra kerülő művek címét (természetesen nem „kötelező olvasmányként”, hanem értékeik hangsúlyozásával irányítva rájuk a figyelmet; egyúttal persze biztosítani kell, hogy a művek a helyi könyvtárban meglegyenek).

A körön belül az egészséges, szabad, vonzó légkör kialakítása annál inkább fontos, minthogy hosszú éveken át rendszeresen és közösen dolgozni csak ilyen légkörben lehet. A kör vezetőségének azonban nemcsak a jó légkört kell biztosítania, hanem ezzel együtt azt is, hogy a kör élete ne szürküljön el, ne váljék sekélyessé, unalmassá. Nem könnyű feladat, persze, elérni, hogy az összejövetelek sorra-rendre frissek, érdekesek legyenek; az ügy szeretetétől inspirált találékonysággal azonban erre is lehet módot találni. Gondolunk például arra, hogy a kör az adatgyűjtést esetenként úgy szervezi meg, hogy meghívja összejövetelére az események kortársait, vagy pedig lakásukon keresik fel őket; máskor a fiatalok és idősebbek találkozója, beszélgetése formájában lehet végezni az adatgyűjtést; a kör kollektiven ellátogathat a helyi termelőszövetkezetbe, gyárba, üzembe, vagy pedig meghívja magához azok néhány képviselőjét; tájékoztatással egybekötött sétákat lehet szervezni a helyi műemlékek, történeti emlékhelyek megtekintésére; felkeresheti a kör a szomszédos tele44