Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
98 TRINGLI ISTVÁN már minden bizonnyal korszerűtlenné váló palotával Ákos bán fia Mikes engedte át 1394-ben Zsigmondnak, aki János esztergomi érseknek adta a királyi kápolna Bajon birtokával együtt. Az érsek a két frissen kapott birtokot és a szintén pilisi Szamárdot 1396-ban az esztergomi székesegyház Boldogságos Szűz tiszteletére emelt kápolnájának adta.133 1425-től 1438-ig királyi birtokok voltak az Ákos-javak, Zsigmond elzálogosította őket Brankovics Györgynek. 1438 legalább akkora fordulópont volt a megye e keleti határvidékén, mint a húszas évek nagy csereakciói és a Borbálának tett adomány. Rozgonyi István temesi ispán ekkor Albert királytól három, Zsigmond által cserével királyivá lett birtokot kapott meg, így egy egybefüggő, nagy kiterjedésű uradalom birtokosa lett. Az adomány az egykori Ákos, Zsidó és Nánai Kompolt javakra terjedt ki, ez utóbbi kettő a két Rozgonyi testvérnél, Péter egri püspöknél és Istvánnál volt zálogban, mindhárom birtok közös vonása az volt, hogy a cserék után egyik sem lett Borbáláé. Az adománylevél felsorolásából kitűnik, hogy a cserékkel megtörtént birtokosváltozás nem jelentett semmiféle egységesítést. Bag úgy került a Zsidó birtokok közé, hogy az Ákosokon kívül a Csákiaknak, Becskieknek is volt itt egykoron birtokrésze. Az összefüggő tömbtől különálló, két egykori Ákos-falu — Némedi és Hártyán — nem lett a Rozgonyiaké, ezeket már 1426-ban Miklós váci püspök és unokaöccse kapták meg. A Rozgonyi-család birtoklása mozgalmasnak bizonyult. A birtokszerző István halála után fia, az ifjú, még örökösök nélküli János 1443-ben a másik Rozgonyi ággal, az ún. iíjabbikkal megegyezést kötött, hogy örökösök nélküli halála esetén ezekre szálljon Túra, Zsidó, Mácsa és Isaszeg, egyben e birtokok felébe bebocsátotta őket; ehhez Hunyadi János kormányzó három évvel később hozzá is járult. Ugyanekkor rendezték az ágon belüli vitákat is, ebbe már az összes Pest megyei birtokot belefoglalták. E szerint János birtokainak fele Simon fiáé, György pozsonyi ispáné és unokaöccséé, Sebestyéné lett, kölcsönös örökösödési szerződést kötve egymással.134 1447-ben az ifjabbik ág (János, Rénold és Oszvald) a már említett négy falu felét négyezer forintért zálogba vette, láthatólag meg akarták szerezni maguknak ifjabb János birtokait, 1462-ben már az egész birtok felére bejelentették igényüket.135 Céljuk egy, az eddiginél is nagyobb egybefüggő birtoktömb létrehozása lehetett, ezért szerezték meg az idősebbik ág birtokainak nyugati határainál 1453-ban Gödöllőt, majd 1467-ben Veresegyházát és Szadát. Ehhez Mátyás királyban különösen jó partnerre találtak, mint majd látni fogjuk, 1467-ben csalfa perrel a túrái vám ifjabb János fia Jánosra eső részére is rátették a kezüket. Igyekezetük azonban hiábavalónak bizonyult, az ág 1492-ben fiüörökösök nélkül kihalt, Pest megyei birtokaik szétszóródtak. Az idősebbik ág majd harminc év múlva hasonló sorsra jutott, 1523-ben Rozgonyi István halálával nekik is magvuk szakadt, a nagybirtok azonban egyben maradt, István vője, Bátori András révén az ecsedi Bátoriak örökölték.136 III. Települések 1. Átalakuló településkép A 14. század első felének forrásai egy átalakulóban levő táj településeiről tudósítanak; lakott és lakatlan, talán soha nem is lakott földdarabokra ugyanazt a kifejezést használták, majd a század közepétől az oklevelek kifejezéseinek sokszínűsége megszűnt, évszázadokra megmerevedő szóhasználat alakult ki. 1303-ban a nagyszigeti Ábrahámberkét vagy Cseketel- két, amely lakott település volt, egyszerűen földnek, 1312-ben Szörényi földnek vagy birtoknak, ugyanebben az évben, majd hét évvel később a szintén lakott Pereget földnek, 1322-ben a valószínűleg lakatlan Dersülését földnek vagy birtoknak (terra seu possessio), 1335-ben Szent- mihályt ugyancsak földnek vagy birtoknak nevezték, mindemellett a Dersülés melletti Aszófőt falunak (villa) hívták.137 A századforduló után aztán a lakott helyek legáltalánosabb elnevezése birtok lett, a falu kifejezést csak ritkán használták. A föld szót lassacskán csak lakatlan 133 GYÖRFFY 1987, П. 222.; ZSO I. 3396., 3413., 3917., 3990., 4386., 4417. sz-ok; EPL Arch. saec. Radicalia Q-48 (DF 248 567.); Esztergomi kápt. magán lt. 46-1-2. (DF 237 643.). Nem tudjuk, hogy melyek lehettek ama „bizonyos okok”, amiért „átadta” Mikes Ákospalotát Zsigmondnak. 134 DL 13 741., 3022., 13 967. 135 Az 1447-es felsorolásban „a dunántúli Pest megyei Oswasegh, Sydo, Macha, Genges és tartozékai, Thwra és tartozékai, Hewyzwelge, Porozlo, Zenthfalwa” áll (DL 14 118., 3022.). 136 PEST 1461 sz 137 DL 86 895., 40 342., 86 920.; АО I. 591., II. 15.; DL 2884.
