Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)

Tringli István: Pest megye a késő középkorban

PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 97 nem volt az övék. Túránál derékszögben a dombság felé folytatódott a birtoktest, 1425-ben a legutolsó falu, Oszlár már újra önmagában állott, egykoron egy sápi birtokrészen keresztül kapcsolódhatott a többi birtokhoz. E részen 1312-ben az Ákosok komoly birtokgyarapításba fogtak. Kihasználva a nyúlszigeti apácák szorult helyzetét, megvették tőlük Sülyt és Oszlárt 70 márkáért, Szörényi Lászlótól pedig 60 márkáért Szörényi.131 1363-ban Sápnak egy része is a kezükön volt.132 Birtokaik ekkor voltak a legnagyobbak, a sülyi és sápi részek a század végén már nem voltak a kezükön. A pusztásodás súlyosan érintette ugyan e vidéket, de az Anjou-korban még lakott Ákosudvara és Diód vagy Diós (a mai Gyú puszta), ennek követ­keztében nem veszett el, csak beolvadt valamelyik közeli falu határába. Az Ákosoknak Pilis megyében is volt egy birtokuk, az Esztergom közeli, néha Esztergom megyébe is sorolt Ákos- palotája, melynek eredeti neve Balya vagy Baranya volt. E birtokot a rajta álló és addigra 131 DL 40 341., 40 342. 132 DL 75 374.

Next

/
Thumbnails
Contents