Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
76 TRINGLI ISTVÁN gyakori vadászatok közepette.1 A gazdasági és politikai életben játszott központi szerepe Budát mégis az ország többi települése fölé emelte. A kortársak változatos módon fejezték ki az új fogalmat, mindjárt a korszak elején, 1308-ban a ma is ismert szóval fővárosnak (civitas principalis) nevezte egy királyi oklevél. Nem sokkal később a „királyság széke és a városok legnagyobbika” kifejezéssel illették, az egész késői középkoron át szék(hely)nek, trónusnak címezték.1 2 Tették ezt annak ellenére, hogy korszakunk jelentős részében éppen nem Buda volt a királyi székhely. Az udvarát 1315-től a déli országrészben tartó Károly eleinte még nem döntött Lippa és Temesvár között, 1317-től azonban megállapodott Temesvár mellett. Az ország feletti hatalom megszerzése után, 1323 nyarán átköltözött az új székhelyre, Visegrádra.3 Egy rövid megszakítástól eltekintve itt, szintén az ország közepéhez számító területen, de Budához, Esztergomhoz, Fehérvárhoz képest mégis félreeső helyen emelt palotában és a körülötte épült városban működött 1407-ig a királyi kancellária, idejöttek a pereskedő felek az ország minden tájáról, hisz nemcsak az országbíró által vezetett királyi jelenléti bíróság székelt Visegrádon, hanem az 1342-ben Vizsolyból ide telepített nádori ítélőszék is. Az udvar ide költözésétől az 1370-es évek reformjaiig a királyi kápolna itt állt a felek és a kúria rendelkezésére mint hiteleshely. A hetvenes évektől itt ítélkezett a kúria ekkor önállósodó harmadik tagozata, a főkancellár által vezetett királyi különös jelenlét is. A nagyobb ünnepek (Vízkereszt, Szent György, Jakab, Mihály, Márton stb. napok) nyolcadán, latinul octavaján összeülő és egyre hosszabb ideig tárgyaló törvényszékekre nemesek százai érkeztek Visegrádra. A költözés több szakaszban, 1405-1408 közt történt, ezután Buda lett és maradt a középkori Magyarország fő- és székvárosa. Valószínűleg már sohasem fogjuk megtudni, mi volt az udvar Visegrádra költözésének pontos oka, ugyanúgy azt sem tudjuk, hogy 1346 és 1355 közt a litván és nápolyi háborúk alatt miért lett a székhely Buda. Csak sejthetjük, hogy egy 1345-ben említett tűzvész utáni visegrádi újjáépítések álltak ennek hátterében.4 Az uralkodó, amennyire néhány oklevele keltezési helyeiből kitetszik, ezekben az években csak alig néhány alkalommal tartózkodott Budán. Gyakran elhangzott az a vélemény, hogy Károly azért választotta Visegrádot udvara székhelyéül, mert nem kedvelte a vele több éven át dacoló Buda városát. Azt leszámítva, hogy a kortársak erről mit sem tudtak, számos érv szól amellett, hogy egyszer s mindenkorra szakítsunk ezzel a spekulatív kijelentéssel. A középkori hatalommegszerzés lényege a hódol- tatás volt. Egy meghódolt, azaz hűségét kifejező város esetében már a hűség megtartása és nem a múltbeli hűtlenség megtorlása vezette a hódolatot fogadót. Buda az ország számos részéhez képest nem is állt sokáig ellen. Helyet adott ugyan Vencel és Ottó udvarának, de a város falain belül, akárcsak az ország nagyurai között, ugyanúgy voltak hívei az Anjou-házi királynak, mint a Pf emysl vagy Wittelsbach dinasztiának. Egy budai polgár, az egykori rektor, a Vencel fogságából megszökött László ispán foglalta vissza 1307-ben csellel a várost, ő adta át Károlynak, aki láthatólag nem idegenkedett itt országgyűlést tartani, sőt többször is visz- szatért Budára. László maga végezte el a hódoltatás véres munkáját is, azaz maga számolt le ellenfeleivel, cserébe visszanyerte rektori tisztét.5 Mi nem tetszett volna Károlynak abban a városban, amelyben kipróbált hívei ültek? Ha valóban nem bízott meg polgáraiban, akkor miért adta volna 1323 júniusában, amikor az udvar a Budánál tíz évvel később meghódolt várba, azaz Visegrádra való költözéssel volt elfoglalva, Buda városának Nándort, amelyet a Berkiek többi birtokával együtt egyik legmegbízhatóbb hívének, Szécsényi Tamás vajdának ígért?6 Valójában a székhely, más szóval rezidencia és a főváros a kései középkorban Európa több más országában sem esett egybe. Visegrád 1323 és 1405-1408 közt olyan szerepet játszott Magyarországon, mint Karlstein Prága mellett Csehországban.7 Az állandó rezidencia és az 1 Damásdra: MRT 9., 9/1. A várat, illetve várnagyát csak 1361-ben említik először. Károly korában „királyi vadászhelynek” nevezik. 2 KUBINYI 1995, 161. 3 ENGEL 1988, 112, 132. 4 MEDIUM REGNI 1996, 120, 167. - A tűzvészre egyetlen forrásunk van, Tatamér alkancellár 1345. november 24-i oklevele, melyben bérbe adja azt a visegrádi házhelyet, ahol a tűzvész előtt (ante combustionem) gyógyszertár volt. PEST 290. 5 SRH I. 485.; KUBINYI 1971, 220. 6 АО VII. 296. 7 MEDIUM REGNI 1996, 7.
