Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)

Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban

PEST MEGYE AZ ARPAD-KORBAN

63

Két nemzetség esetében alapos okkal gondolhatunk keleti eredetre. A pilisi Kadar-Kalász nemzetség nevének második tagja a káliz népnévvel áll kapcsolatban. Az Árpád-kori Magyarországon többnyire izmaelitának vagy böszörménynek nevezett mohamedánok viszonylag nagy számban éltek. Ezek egyik, az Arai-tótól délre, a mai Üzbegisztánban egykor létezett Hvárezm területéről eredő csoportját nevezik forrásaink „káliz”-nak. A kálizok Kelet-Európa egész területén feltűnnek, részint mint katonák, részint mint pénzügyigazgatási szakemberek. Anonymus szerint Taksony idejében, tehát a 10. század harmadik negyedében, a volgai Bolgárországból bevándorló izmaeliták telepedtek meg Pesten, melyet Taksony vezér nekik adományozott. A Névtelen elbeszélésének hitelét azonban régészeti megfigyelések nem támasztják alá, s így legalábbis kétségesnek tekinthető, hogy a 13. század elején emlegetett pesti izmaeliták az állítólagosán a 10. században betelepedettek utódai lennének.261 A pesti izmaeliták korai történetét terhelő bizonytalanságok ellenére is kétségtelen ugyanakkor, hogy a nyilvánvalóan káliz eredetű Kadar-Kalász nemzetség már 1135-ben a magáénak mondhatta a mai Budakalászi,262 s így jelenléte a Duna jobb partján a 11-12. század fordulójáig feltétlenül visszavezethető.

A másik vélhetően keleti eredetű nemzetség a Zsidó. A rokonság legkésőbb a 12. század utolsó negyedében már birtokolt Pest megyében. A nemzetségből származó családok a 15. század elején néhány birtokukat Szent István király adományának tudták, ami azonban nem tekinthető feltétlenül hiteles hagyománynak, annál is kevésbé, mert e birtokok között szerepel az 1284-ben Erzsébet királyné kezéből elnyert Tas is.263

Harmadikként sorolhatnánk a keleti eredetű nemzetségek közé török neve alapján a Kartal (‘sas’) genust, s támogathatja ezt a véleményt, hogy a rokonságban használatos volt az Uza személynév, mely az űz népnév származéka. Ennek megfelelően a Kartal nemzetség ősei a 10-12. század folyamán keletről vándoroltak volna be. A Kartal nemzetséget azonban nevezték Korszánnak is (genus Korzan), mely adatot összekapcsolva Anonymusnak a honfoglaló Kend vezérre és fiára, Kurszánra (Cundu pater Curzan) vonatkozó híradásaival felmerült, hogy a Kartal nemzetségben végső soron Árpád vezértársának, Kurszánnak a leszármazottait kellene látnunk. Ebben az esetben a Kartal magától értetődően honfoglaló nemzetségnek minősülne, mely persze így is lehetett török eredetű vagy törökös kultúrájú. A Kartal nemzetség és a honfoglaló Kurszán kapcsolatát illetően azonban megalapozott kételyek merültek fel,264 s így e nemzetség eredetére vonatkozóan is csak lehetőségek mérlegelésére futja adatainkból, biztosnak tekinthető megoldásokra nem.

E nemzetségeket vagyonuk nagysága a kis- és középbirtokos rokonságok közé sorolja. Ezen általános kategórián belül azonban jelentősek a különbségek közöttük. Szerényebb jólétben élhettek az egyedül Zsámbokon birtokos Zsámbokiak,265 a Péteri mellett Oszlár részeivel rendelkező Péteriek266 vagy a Bicskén és Pátyon, valamint — 1256-ig — a Zagyva melletti Százdon (Zazth) birtokos Bicskék.267 Jóval tekintélyesebbnek mutatkozik a Zsidók uradalma. A Zsidók relatív vagyonossága megítélhető önmagában abból a tényből is, hogy — egyetlenként a tárgyalt Pest és Pilis megyei nemzetségek közül268 — monostor alapítására is vállalkoztak: a Szent Balázs tiszteletére emelt premontrei rendű zsidói prépostság 1284-ben már bizonyosan állott.269 A Zsidó nemzetség birtokaira kevés Árpád-kori adattal rendelkezünk, az uradalom a 15. század elején kiállított oklevelekből ismerhető meg. Ezek szerint Zsidó (a mai Vácegres) és a zsidói monostor kegyurasága mellett hozzá tartozott még részben vagy egészben Mácsa,

261 A Kadar-Kalász nemre 1. KARÁCSONYI 1900-1901, II. 278-280., a kálizokra rövid összefoglalás SZŰCS 1987, 12-20.; Anonymus elbeszélése: SRH I. 114-116.; a pesti izmaelitákra 1. GYÖRFFY 1973, 258-262., 281-284., vö. azonban BÓNA 1995, 42.

262 1135: CDES I. 72.

263 A Zsidó nemre 1. KARÁCSONYI 1900-1901, III. 160-161. és KARÁCSONYI 1893.

264 A Kartal nemre 1. KARÁCSONYI 1900-1901, П. 305-309., vö. WERTNER 1899, 722.; WERTNER 1901b, 117.; Anonymus adatai Kendre és fiára SRH I. 41., 95.; Kurszán és a Kartalok kapcsolatára GYÖRFFY 1955. - Más véleményt fogalmaz meg KRISTÓ 1993b, 53-93. és BÓNA 1995, 21-22.

265 1259: CDES II. 438.; 1290-1292 к.: HO VII. 324. stb. — Megjegyzendő, hogy az egyik Zsámboki adományul nyerte el 1259-ben az abaúji Garadnát (CDES II. 438.).

266 1252: ÁÚO VII. 339.; 1268 (?): ÁÚO VIII. 276.; 1268 (?): BTOE I. 81., stb.

267 1256: HO VIII. 69.; 1275: ÁÚO IX. 138-140.; 1281: ÁÚO IX. 319-320. — Megjegyzendő, hogy Besenyő egy részét 1329-től az egyik Bicske nembéli tartotta a kezében előbb zálogjogon, majd vásárlás címén (DL 41 755.).

268 VÖ. ellenben MARKAI 1958, 70.

269 1284: ÁÚO IV 265., vö. még 1421: CSÁKYI. 313. és 315.