Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
64 ZSOLDOS ATTILA Battyán, Páty, Kér, Tas és az Ikiadnak is nevezett Szada 270 A legnagyobb vagyon a Kartalok s a Nána-Beszterek kezén halmozódott fel. Az önálló névvel illetett birtokok és birtokrészek száma persze, nem ad kellőképpen pontos képet egy-egy rokonság anyagi helyzetéről. Mindenekelőtt biztosra vehető, hogy adataink eleve hiányosak, s ez már önmagában is torzítja a képet. Tekintettel kell lennünk továbbá arra is, hol feküdtek a birtokok. A Kadar-Kalász nemzetség PiUsben például csupán Kalászt, valamint Szenese és Pomáz részeit mondhatta a magáénak, ami nem valami nagy vagyont sejtet. Ennek ellenére az e nemzetségből származó Sándor 1276-ben „gazdag nemes”- nek (dives et nobilis) vallotta magát,271 ami alighanem azzal magyarázható, hogy a szőlőtermelő vidéken kisebb birtokrészek is jelentős jövedelmet biztosíthattak. Végezetül tovább árnyalja a képet, hogy az egyes rokonságok birtoklása nem feltétlenül volt állandó, sokkal inkább egyfajta sajátos dinamika, változékonyság jellemzi, azaz a nemzetség sorsának jobbra vagy rosszabbra fordulásával a birtokok is gyors növekedésnek vagy fogyásnak indultak. Azt, hogy ez az általános elv mi módon érvényesült a gyakorlatban, jól figyelemmel kísérhetjük a Kartal nembéli Uza fia Péter és a Nána-Beszter nembéli Berkiek példáján. A Kartalok birtoklástörténetére vonatkozó első adatunk a nemzetség kezén lévő birtokállomány csökkenéséről tájékoztat. 1247-ben a nemzetség egyik tagja, Mochor, jenői és tékái birtokrészeit az esztergomi káptalanra hagyta. Rendelkezését rokonai belegyezésükkel erősítették meg, egyedül Uza fia Péter tiltakozott Jenő esetében, ám ő sem mert perbe szállni a birtokjogért, s így mindkét birtokrész a káptalané lett.272 Az említett Uza fia Pétertől és Ferenc nevű fivérétől István ifjabb király 1263-ban elkobozta a Pest megyei Kartalon és Ságon, valamint a nógrádi Bodonyban lévő birtokrészüket és Záh nembeli Jób pécsi püspöknek és fivérének adományozta, mivel Péteréket latrokként ítélték el.273 Az ügy hátteréről ez az oklevél nem szolgál bővebb felvilágosítással, ám gyanítható, hogy már ez esetben is arról az ellentétről lehet szó, mely Uza fia Péter és a nyúlszigeti domonkos kolostor között feszült. A következő évben, 1264-ben ugyanis az ifjabb király újabb birtokokat, ezúttal Jenőt és Szecsőt, kobozott el Uza fia Pétertől és Ferenctől, valamint „Kabas”-nak mondott Tamás nevű rokonuktól, arra hivatkozva, hogy az említettek a nyúlszigeti apácák birtokait feldúlták s ennek kárpótlásaként az elkobzott javakat az apácáknak adta.274 Mielőtt azonban e döntés végrehajtására sor kerülhetett volna, Tamás kiegyezett az apácákkal s a fiainak birtokait is megválthatta, mert a két király — IV Béla és István ifjabb király — közös bírósága Uza fiainak jenői és szecsői birtokait Kabas Tamásnak ítélte.275 Az ítélet foganatosítását a IV Béla és István ifjabb király között időközben kirobbant fegyveres harc megint csak megakadályozta. A nyugalmasabb idők bekövetkeztével mindazonáltal Uza fia Péter jónak látta megerősíteni a korábbi ítéletek miatt megingott birtokjogát, s sikerült is ravasz megoldást kieszelnie. 1271- ben a nyúlszigeti apácákra hagyta halála esetén valamennyi örökölt és szerzett birtokát — a már említett Jenő, Ság, Szecső, Kartal és Bodony mellett szerepel közöttük még a nógrádi Geded és a fejéri Keveaszó is —, azzal a feltétellel, hogy haláláig megmaradhat a birtokok élvezetében, sőt fivére az örökölt birtokokat magához válthatja, ha akarja.276 Az oklevél nem említi, de későbbi adatok utalnak arra, hogy Péter IV Béla adományából elnyert pomázi birtokrészét, budai szőlőjét és felhévízi malmát is nyilván hasonló módon az apácáknak adta.277 A szigeti apácák bevonásával Péternek sikerült elérnie, hogy az elkobzási ítéletek végrehajtására ne kerüljön sor, miközben a birtokok tényleges elvesztésének idejét a bizonytalan jövőbe, tudniillik saját halála utánra tolta ki. Hogy Péter helyesen okoskodott, azt a későbbi fejlemények igazolták. Az apácákkal továbbra is üzleti kapcsolatban maradván 1276-ban Péter zálogba adta nekik jenői birtokrészét.278 Gyanítható, hogy ez alkalommal jenői birtokának ugyanazt a 270 1421: CSÁKY I. 313-315. 271 1135: CDES I. 72.; 1298: HO Vili. 383-384. (vö. MAJLÁTH 1883, 12-16.); 1299: PILIS I. 418.; 1313: DL 3285.; 1320: DL 3285., stb.; 1276: MREV I. 378. 272 1274: BTOE I. 47-48. — A jenői birtokrészt 1261-ben IV Béla a honti Szálkáért cserébe magához váltotta és a nyúlszigeti apácáknak adta, 1. 1261: ÁÚO VHI. 12-13. (vö. 1274: BTOE I. 141-143.). 273 1263: WERTNER 1901b, 117. 274 1264: BTOE I. 80. 275 1264: BTOE I. 76-77. 276 1271: BTOE I. 122-123. 277 1277-1279 k.: BTOE I. 181., 184. és 1287: BTOE I. 227-228. 278 1276: BTOE I. 160.
