Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
62 ZSOLDOS ATTILA Különösen figyelemre méltó, hogy Rosd nembeli Domokos 1221-ben éppen azon, a király által a szétszéledt várnépbeliek összegyűjtésére kirendelt bizottság mellett látott el poroszlói teendőket, melynek maga Tiburc ispán volt az egyik tagja.252 A Rosdok közül csak egy testvérpár, Demeter és Mihály, tudott kiemelkedni a jelentéktelenségből. Ok István ifjabb király szolgálatában nagybirtokosok és várurak lettek, s Mihály a nyitrai ispánságig vitte.253 A rendelkezésünkre álló adatok mindazonáltal elégtelenek annak eldöntésére: vajon a Tiburcok valóban a Rosd nemzetség előkelő ágának tekinthetők-e vagy két olyan, egymástól független rokonsággal van dolgunk, melyek között a tagadhatatlanul meglévő érintkezési pontok csupán birtokaik szomszédságából fakadnak. A Pilis megyében birtokos másik előkelő rokonság külföldről, a franciaországi Cham- pagne-ból vándorolt be a Magyar Királyságba, vélhetően a 12. század folyamán.254 A nemzet- ség255 Zsámbék környékén telepedett meg: Zsámbékon alapította premontrei rendű monostorát a 13. század elején s Perbál határában épített fel egy várat, melyet 1274-ben említenek először.256 A Zsámbékiak gyorsan helyet követeltek maguknak új hazájuk előkelőségei között: a rokonság első ismert tagja, Smaragd ispán, már 1166-ban és 1169-ben az országnagyok körében tűnik fel.257 Utódai az Árpád-korban királyi és királynéi udvarispánságot, erdélyi vajdaságot, királynéi lovászmesterséget viseltek számos megyésispánság mellett, egyikük pedig egyházi pályafutása csúcsán Kalocsa érseki székébe emelkedett. A Zsámbékiak birtokaik gyarapításáról sem feledkeztek meg, különösen Valkó megyében szereztek jelentős uradalmakat258 Az előszámlált előkelő rokonságok eredetileg Pest és Pilis megyék területén voltak otthon, ám rájuk is igaz, hogy előkelő nobilis jogállásuk a megye világa fölé emelte őket. Pest és Pilis helyi társadalmának csúcsán ily módon azokat a jómódú birtokosokat kereshetjük, akik maguk is nemzetségként tartották számon rokonságukat. Közéjük tartozik a Duna mindkét partján birtokos Kartal, a Pest megye jobb parti részén kisebb uradalmat kiépítő, Esztergom megyéből eredő Nána-Beszter, a Pilis megyei Kadar-Kalász, valamint Pest megye bal part részén a Gurka (vagy Péter), a Zsidó, a Bicske nemzetség, s bizonyos szempontok alapján közéjük sorolható a Zsámbokon élő rokonság is. Valamennyien jellegzetes képviselői az ún. helyi, kis nemzetségek típusának. Az ezen nemzetségek eredetét előadó hagyományok nem szerepelnek a krónikásanyagban. Feltűnő mindenesetre, hogy többségükben a nemzetségnév személynévi, illetve személynévből lett helynévi eredetű (pl. Nána, Péteri, Zsidó, Bicske, Kartal), ami egyrészt megfelel a 13-14. századi nemzetségek általános jellemzőinek, másrészt pedig arra utal, hogy a nemzetségnek nevet adó ős szerezhette a nevét viselő birtokokat. Konkrét ismeretek azonban csak néhány esetben állnak a rendelkezésünkre. A 13. század második felében Péteriben és a szomszédos Oszláron birtokos, hol Gurka ispán, hol Péter nemzetségéből valóknak mondott Péteriek nagy valószínűséggel attól a Pétertől származnak, aki Géza herceg vitézeként esett el 1074-ben a mogyoródi csatában. Az ő fia lehetett Gurcu, az első név szerint ismert esztergomi ispán (1079), aki birtokadományt tett a pannonhalmi apátság számára, s így az eredetileg a rokonság kezén lévő birtokok közé sorolhatjuk az Oszlárral határos Apátit is. Gurcu ispán méltósága révén a 11. század utolsó negyedében az előkelő nemesség közé tartozhatott a rokonság, jó másfél évszázaddal később, amikor a Péteriek ismét felbukkannak forrásainkban, az utódok már a királyi szerviens jellegű megyei birtokosok társadalmi szintjén éltek.259 A Bicske nembéliek és a Zsámbokiak esetében még ilyen hézagos adatok sem állnak a rendelkezésünkre: mindkét rokonság a 13. század második felében tűnik fel forrásainkban, ám feltehető, hogy Pest megyei birtoklásuk jóval régebbi keletű. A Nána-Beszter nemzetség korai története csak annyiban tér el ez utóbbi kettőétől, amennyiben erre már a 13. század elejéről is van adtunk.260 262 1221: VR 315. sz. 253 Vó. KARÁCSONYI 1900-1901, III. 22. 254 SRH I. 190., 299. 255 1222: genus Smaragdi - VR 340. sz., vö. ellenben MÁLYUSZ 1971b, 79-80. 256 Vó. GYÖRFFY 1956, 280-281. és 1274: ÁÚO IX. 573. (vö. MRT VII. 139-140.). 257 1166: HO VII. 1.; 1169: ÁkO 4. (vö. RA 113. sz.). 258 A Zsámbékiakra 1. CSÁNKI 1893; WERTNER 1897, 189-192.; GYÖRFFY 1956, 280-281. 269 A Péteriekre 1. ZSOLDOS 1995. 260 A Bicske és a Nána-Beszter nemre 1. KARÁCSONYI 1900-1901,1. 242-243. és III. 183-185., a Zsámbokiakra 1259: CDES II. 438-439.; 1290-1292 к.: HO VII. 324.; 1322: DL 86 950., stb.
