Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
PEST MEGYE AZ ARPAD-KORBAN 55 Országos jelentőségű politikai események Visegrád (Pest és Pilis) megye területén vásukra. Jelentős többségüket az „ország közepén” tartották, s kiváltképpen a középkori Pest megye területe volt kedvelt helyszín. Több gyűlést Rákoson tartottak (1277, 1286, 1299), de helyt adott országgyűlésnek Tétény (1279), Pest városa (1298, 1300) és a Pilis megyei Óbuda (1290) is. Az ország kormányzatának rendi átalakítása azonban, bár a kezdeti sikerek előbb IV László, majd néhány éves szünet után III. András uralkodása alatt biztatóak voltak, nem teljesedhetett ki, mert III. András halálát (1301) követően a trónkövetelők között kibontakozó küzdelemben ismét erőre kaptak az ideiglenesen meghátrálásra kényszerített oligarchák.197 A 14. század első évtizedének elnevezésére meghonosodott a magyar köztudatban az interregnum (királynélküliség) kifejezés, jóllehet a kor egyik problémáját éppenséggel az jelentette, hogy a kelleténél több királya volt az országnak. Az Árpádok jogos örökösének tekintette magát a nápolyi Anjou Károly, miként ugyanígy vélekedett önmagáról a cseh Premysl Vencel és a bajor Wittelsbach Ottó is. Anjou Károly szívós munkával előbb Vencelt, majd Ottót kényszerítette rá igényei feladására, miközben a pápai diplomácia támogatásával igyekezett elismertetni trónigényét a magyar urakkal és főpapokkal. A kis lépések politikája végül meghozta a maga eredményét. Károly 1302-ben még sikertelen kísérletet tett a királyi székváros elfoglalására, 1307-ben viszont már őt uralta Buda. Nyilván ennek is szerepe volt abban, hogy az 1307-ben Rákoson tartott gyűlésen néhány oligarcha kész volt immár törvényes királyának elismerni Károlyt. A leghatalmasabb tartományurak — Csák Máté, Kán László és a Kőszegiek — azonban távol maradtak, így a siker nem lehetett teljes. Az északnyugati országrészt 197 A korai rendiség eszmei előzményeire, ideológiájára és intézményeire alapvető GERICS 1987.
