Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
536 SZAKÁLY FERENC A kecskeméti katolikusok 1678. október 17-én azzal a szemforgató indoklással engedték át „örök időkre” a ferenceseknek a templomot, a plébániát és az iskolát, mert, úgymond, ők a tűzvész által megszűkült anyagi állapotukban nem képesek azok újjáépítésére,1211 amire a következő években azonnal rá is cáfoltak azzal, hogy láthatóan minden különösebb erőfeszítés nélkül kifizették református templomépítésből rájuk eső 2000 ezüsttallérnyi részesedést. Bár a gyöngyösi Szent Bertalan plébániatemplom gazdag nemesfém tárgy hagyatéka1212 azt mutatja, hogy az igényesen berendezett templombelső iránt a katolikusok is fogékonyak voltak, ez a szegénységet és az igénytelenséget erénnyé magasztosító ferencesekre kevésbé volt jellemző. A református közösségek — mintegy a lecsupaszított és hófehérre meszelt templombelső és a prédikátor fekete palástjának komor kontrasztját enyhítendő — jelentős összegeket áldoztak templomuk (egyébként puritán) felszerelésére. Míg a nélkülözhetetlen berendezési tárgyak beszerzése láthatólag a magisztrátus feladata volt,1213 az úrvacsora kiosztásához használatos ezüst- és ónkelyhekkel, kancsókkal és tányérokkal a hívek látták el a szentegyházat (szerencsénkre általában gondosan feltüntetve az adományozó nevét és a készíttetés évét). Nyilván az ő adományaik révén kerültek az úr asztalára ún. úri hímzéses térítők is.1214 A legújabb felmérés szerint a kecskeméti gyülekezet birtokából 3-3 talpas pohár és tányér, 1 fedeles kanna és 2 tányér, a nagykőrösiéből pedig 2 tányér maradt ránk, szinte valamennyi Cseh György, Csorcsán Mihály Ötvös K. Balázs és — főként — Tar Illés kecskeméti ötvösmesterek keze munkája. De nemcsak a nagy mezővárosokból, maradt ránk hírmondó a dunapataji, a gödöllői, a makádi, a solti, a szalkszentmártoni, a szentlőrinci, a tassi, a tetétleni, a tiszakécskei és a tószegi gyülekezet egykor nyilván jóval gazdagabb „kincstár”-ából is.1215 (Jobbára ezeken is a kecskeméti, esetleg nagykőrösi ötvösök keze vonásai fedezhetők fel.) Az igazi meglepetés azonban akkor ér bennünket, ha a datált darabokat időrendi táblára visszük. Eszerint 1620 előttről nem maradt egyetlen darabunk sem, annál inkább az utána következő évtizedekből: 1621-1630 4 1631-1640 6 1641-1650 6 1651 után 3 = 191216 Mindebből azt véljük kiolvasni, hogy az újjáépült települések lakosai, miután kissé rendezték soraikat, legott ilyesféle gesztusokkal kívánták a külvilág tudomására hozni: élnek, léteznek. (Pedig a dolog nem volt veszélytelen, hiszen a töröknek hamar eszébe juthatott: ha erre van pénzük, miért ne fizethetnének több adót.) Hangozzék is bármely meglepően: a 16-17. században a váci egyházmegye volt az egyetlen, amelyről — a Pongrácz-féle Informatio kapcsán — térkép készült {Mappa et delineatio geographica). Ráadásul olyan térkép, amely nemcsak jelezte a templomos helyeket, hanem a maga egyszerű, ám primitíven differenciáló módján meg is örökítette az építmények képét.1217 De vajon tényleg a templom valódi körvonalait rögzítette-e az ismeretlen rajzoló vagy inkább a mai piktogramhoz hasonló megoldással élt? — ez az egyike azon kérdéseknek, amelyeket ez a térkép felvet, s ami miatt az Informatio gondos elemzői a valóság és a térkép viszonyának kényes kérdését nagy ívben elkerülték. Bár a jelentés hangsúlyozza, hogy készítői a „hereticus ” helységeket részben az idő rövidsége, részben az utak veszélyessége miatt nem keresték fel, már az is zavarba ejtő, hogy a térképen 162 templom látható, míg a katolikus, református és lutheránus települések száma mindössze 136. Ezt az ellentmondást csupán tompítja, de nem 1211 KARÁCSONYI 1923-1924, II. 97. 1212 щи ш 81-113. 1213 Nagykőrös, 1630: „egy tepsit vöttünk a praedikátor uram kezében, körösztölő víznek valót: 1 Ft 35 d”, 1632: „Döbröcönből hozattunk ide az város számára egy impresszomot, azmelyből a templomban szolgálnak: 6 Ft” (SZI- LÁDY-SZILÁGYI 1863, I. 31.). 1214 TAKÁCS 1983, 64. 1215 BOBROVSZKY 1980, 142., 145., 146-149. - A gödöllői ref. egyház felszereléséhez a kinti foldesurak is hozzájárultak: 1646-ban özv. Fügedi Mihályné Vámossy Erzsébet ezüsttányért, 1654-ben kürti Vámossy István talpas serleget adományozott neki. Az egyház ismeretlen adományozótól 1616-ban talpas serleget, 1639-ben bizonyos Labancz Jánostól ólomkannát kapott (GÖDÖLLŐ 1975, 45.). 1216 BOBROVSZKY 1980, 138-150. és 125-129., vö. 31-35. 1217 Meglehetősen gyenge fotókópiáját 1. SZARKA 1947, 16. és 17. oldalak között; jobb minőségű változatát 1. MAKRAI 1958, 119.
