Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
518 SZAKALY FERENC háború” idejére eső ilyen természetű bejegyzéseit itt nem hasznosítottuk.) Ilyetén kimutatásokban különösen Nagykőrös város levéltára bővelkedik, de Kecskemétében is jócskán akadnak olyan források, amelyeknek segítségével a külön terhek nagyságrendjét illusztrálni tudjuk. Először Nagykőrös kiadásainak első, 1626/27. évi jegyzékét1107 kivonatoltuk,1108 hogy ilyenformán különítsük el egymástól az adókat, illetve az azokhoz többé-kevésbé „hozzátapadt” járulékokat (ajándékokat, kicsikart összegeket, kiszállási és levélkiadási díjakat, ellátási költségeket), hogy aztán a végén összevessük őket egymással. (Az eredeti közlés szövegét közelebb hoztuk a mai helyesíráshoz, s ahol erre szükség volt, szögletes zárójelben magyarázó jegyzetekkel láttuk el. Egyebekben azonban a kiadás tagolódásához igazodtunk.) Az alábbi összegzéshez jutunk: 1626/27 Török rendre való adózás: 1 598 Ft 77 d. + 15 tall. Járulékos költségek: 129 Ft 30 d. + 4 tall. Magyar rendre való adózás: 586 Ft 87 d. Járulékos költségek: 33 Ft 19 d. + 1 tall. Mindösszesen: 1 605 Ft 50 d. + 15 tall. 162 Ft 98 d. + 5 tall. = 1 625 Ft 50 d. = 164 Ft 64 d. Járulékos költségek az adó%-ában 10,1% 1630/31 Török rendre való adózás: 2 119 Ft 51 d. Járulékos költségek: 624 Ft 34 d. + 15 tall. Magyar rendre való adózás: 459 Ft 87 d. Járulékos költségek: 121 Ft 75 d. Mindösszesen: 2 578 Ft 38 d. 746 Ft 09 d. + 15 tall. = 2 578 Ft 38 d. = 766 Ft 9 d. Járulékos költségek az adó %-ában 28,9% Az eredmény első pillantásra az alkalmazott módszer használhatatlanságát sugallja, s valóban meggondolkoztató, hogy járulékos költségek aránya négy esztendő alatt csaknem háromszorosra emelkedhetett-e. Ráadásul nem tehetvén másként — meglehetősen önkényesen választottuk szét az adót és a járulékot. Például a bejegyzés gyakorta megmondja, hogy az adott tételbe az útiköltséget, néha az ajándékot is beleszámolták, ilyenkor járulékkal nem számoltunk. Pontosan az utóbbi okból — no meg például azért, mert a feldolgozott számadáskönyvekben sehol sem találjuk azokat a hatalmas summákat, amelyeket a mezőváros afféle „belső útlevelek”-re költött, amikor megbízottait nagyobb távolságra küldte gabonát vagy bort vásárolni és hazaszállítani1109 — érezzük azt, hogy az egyébként az adókkal együtt emelkedő járulékok inkább az éves erogatio 20, mint 10%-ához álltak közelebb. Még akkor is, ha a magyar földesúri adók adminisztrációja: kivetése és beszedése nem a tanács, hanem, úgy tűnik, az illetők megbízottjainak feladata volt,1110 s így a vonatkozó tételek teljességgel hiányoznak a számadáskönyvből, miközben a hozzájuk tapadt járulékok egyik-másika megtalálható bennük. Mivel a körösi számadáskönyvekből hiányoznak, illetve bennük csak később s vélhetőleg hiányosan jelennek meg1111 az alkalomszerűen betoppant magyar és török „vendégek” ellátására vonatkozó adatok, az alábbiakban egy versbe szedett kecskeméti forrás nyomán próbáljuk érzékeltetni e teher nagyságát. Kecskeméten 1679 januárjától május elejéig az alábbiakat volt kénytelen kényszerű vendégszeretetében részesíteni:1112 Január 13-án Ibrahim aga szállt be a városba nyolc napra a szubasákkal és harmincnégy szekérnyi gyalogos törökkel, akik — nyilván a mezőváros által kiállított szekereken — daru1107 SZILÁDY-SZILÁGYI 1863,1. 12-15. (XIV sz.). 1108 A kiadás módszereiről 1. SZILÁDY-SZILÁGYI 1863,1. XXVI-XXVII. 1109 BÚZA 1985, 12-20., passim. 1110 Nagykőrös magyar fóldesurairól (a nekik fizetendő adó módszeres bemutatása nélkül) 1. NOVÁK 1994, I. 106-117. 1111 Például az 1657/1658. évi számadáskönyv „hadjárati költségek” rovatából: „Dohányt vöttem Csima hadának: 15 d. Három bokor szattyán kapcát talpasokra: 84 d. [...] Talpasoknak való tíz bokor szattyán kapcát hozatván Jakab zsidó deáktól nótárius által: 2 ft. 50 d. [...] Kónya hadának meggyet vöttem: 27 d. Polgárnétul egy bokor szattyán kapcát, Kónya Pálnak valót vöttem: 28 d. Almát, katonáknak valót: 4. d.” (SZILÁDY-SZILÁGYI 1863, I. 233.). Megjegyzendő, hogy a körösi számadáskönyvekben közel sem szerepel annyi, magyar katonákra fordított kiadás, ami indokolná erre vonatkozó panaszlevelek nagy számát. 1112 HORNYIK 1860-1866, II. 498-503. (314. sz.).
