Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
506 SZAKALY FERENC jegyzékben felsorolt, illetve a fentebb jelentős kereskedőkként megnevezett kecskemétiek és nagykőrösiek szinte valamennyien birtokosok voltak valamelyik környékbeli pusztában. (Ami nem téveszthető össze a bérelt pusztákkal, jóllehet a pusztabérlésében úgyszintén ők jártak az élén.1049) Gondolnánk, azért tettek így, hogy pénzüket biztos helyen tudják, valójában azonban ezúttal is más — ismét csak gazdasági gyökerű — megfontolások vezérelték őket egy-egy pusztarész vagy esetleg csak egy-két telek megvásárlásában vagy zálogba vételében, így akarták ugyanis biztosítani, hogy a számukra létfontosságú üzemhelyeket biztonságosan birtokolják; ezért őket „ál-földesurak”-nak neveztük el. A 17. század végén azonban imitt-amott már akadtak a Hódoltságban „igazi” —jobbágyokkal rendelkező — kisnemesek is. E téren ugyan elsősorban a Heves megyeiek tűntek ki — Sőtér Ferenc gyöngyösi ármálista Kókán és Tápiósülyön, Király Mihály gyöngyöspatai plébános ismeretlen Pest megyei helyen rendelkezett jobbágyokkal —, a jelenség Pest megyében sem volt ismeretlen. Újszászy Dorottya valamikor az 1630-as években települt vissza Újszászra, ahol a megosztozásnál két-két lakott és puszta házhely jutott neki. A Végh család tagjai Tasson részben saját jobbágyaik közt éltek, dunapataji Vörös Sebestyén pedig egykor maga telepítette újjá Bátyát. Az egy ideig Kecskeméten nótáriuskodó Nyéky Gábornak Zentán (Csongrád m.) voltak rác jobbágyai, stb. Egy adat szerint ez utóbbiak nem szedhettek pénzadót, amiért jobbágyaik munkára fogásával kárpótolták magukat: „nem veszem én ugyan pénzbeli adójukat, mivel az török földén lakom, de míg köztük [értsd: Bátyán] laktam, addig búzámat learattattam velük, kaszáltattam, ismét azmikor az kerteket [= mezei kerteket] csináltattam, azokat irtattam velük” — mondta az említett Vörös Sebestyén.1050 A nemesi vármegye, úgy tűnik, csupán a zálogos hódoltsági jobbágyős urakat tekintette teljes jogú földesuraknak. Legalábbis ezeket a „rendes” — kinti — birtokosok sorában tüntette fel, meghatározott taxával, míg a régi jogon birtoklókat nem emelte ki a közönséges ármálisták sorából. (Ennek ellenére az utóbbiak szolgálatait nem habozott igénybe venni.) A hódoltsági nemesség emancipáltsága Bécs török ostroma idején már ott tartott, hogy Thököly Imre felső-magyarországi fejedelem — mint a Porta kreatúrája és szövetségese — utasította a fennhatósága alatt álló vármegyéket: ültessék fel a hódoltságiakat is. Darvas János szolgabíró 1683. július 28-án Zsámbékról — tehát megszállt területről — ekként noszogatta erre a nagykőrösi ármálistákat: „Eléggé írogaték kegyelmetekre mind a personalis insurrectio s mind peniglen az porta pénz [felől] [...] ugyancsak nagy vakmerőségre vetötte magát, ám köszönje magoknak, azmiben fognak currálni, [hogy] csak játszótársainak tartotta eddig az nemes vármegye tiszteit. lm ide érköztünk Sámbokra viceispán urammmal [...] együtt az méltóságos magyarországi fejedelem és az hatalmas nagyvezér uram őnagyságok parancsolatjából melénk rendeltetött katonákkal és csa[u]szokkal.” Ezért „az nemes vármegye determi- nátiója szerint nemes urainknak penig, minden jószágok konfiscátiója alatt, parancsolom, ki-ki személye szerint úgy készüljön az insurrectióhoz, hogy mihelt feléjök érközöm, mindjárást velem együtt indulhassanak.”1051 (A nagyvezírrel kötött június eleji eszéki megállapodás szerint Thököly hadainak a Duna bal partján kellett követniük a nagyvezírt.1052) A dologból persze semmi sem lett; a budai pasa egészen másként vélekedett a hódoltsági nemesség jogi státuszáról, mint Thököly (és esetleg a török hadvezetés): rövid úton eltiltott minden itteni mozgósítást.1053 * * * A fentiekből* olyképpen készítettünk korrelációs táblázatot, hogy a gabonatermelők sorrendjét követve felállított sorrendhez meUérendeltük az illető személynek az állattenyésztők és — kisebb súllyal — a juhtartók „rangsorjában elfoglalt helyét. A módszer alkalmazhatósága felől megnyugtat, hogy a három csoport első tíz „helyezett”-jét rendre megtaláljuk a táblázatban. Önkényesen maga a „vezető csoport” is több alcsoportra bontható, sőt a nagyállattartók 1049 Ezekről 1. SZAKÁLY 1981, 410-439. 1050 SZAKALY 1992a, 614. - Vörös rendkívül éber volt vélt vagy valós birtokjogai védelmében. Amikor — valamikor az 1630-as években — Halason lakott, a magáénak nyilvánítván Karapái pusztát, senki mást nem engedett rajta gazdálkodni (KISKUNHALAS s. a.). 1051 SZILÁDY-SZILÁGYI 1863, П. 110-111. (CCCXXVII. sz.). 1052 MTKr II. 503. l°53 HORNYIK1860-1866, II. 397-398., 167. sz. (július 31.; a tilalom Kecskemét, Kőrös és Cegléd városát, valamint a „több falusi és városi bírák- és esküdtek”-et szólítja meg), vö. SZAKALY 1969a, 87. * A kéziratból itt egy jelentősebb rész hiányzik - A szerk.
