Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
szonykáta ismeretlen része (6 telkes és 13 zsellér-háztartás, 15,30 Ft-tal), Szenttamáskáta ismeretlen része (4 telkes és 8 zsellér-háztartás, 45 Ft-tal).1034 Ezeket az adatokat látva kétszeresen érthetetlen, hogy Farkas László füleki alkapitány- nak miért járt ki 1678-ban a „dominus ” minősítés, s még inkább, hogy miért fizetett 1 forintot, amikor saját feljegyzései szerint egész Pest-Pilis-Soltban egyetlen lakott faluja (Ácsa, 1669-ben 21 háztartással, 40 Ft summával) és egy pusztája (Alag, „azmelyen most is a kőházaknak épületi s kőfalai kitetszenek”) volt. 2. A hódoltsági nemesség megerősödése A 17. századi Pest-Pilis-Solt megyében megfigyelhető társadalmi változások közül a legszembetűnőbb a Hódoltságban élő nemesség — méreteiben alig-alig érzékelhető, kihatásaiban viszont annál távlatosabb — megerősödése, számának megnövekedése.1035 Mivel a di- kajegyzékek — mint külön, személyre szóló taxával megrovandókat — 1647-ben is, 1678-ban és 1681-ben is név szerint felsorolták őket, a számbeli növekedés könnyen leolvasható.1036 Az egyetlen lehetséges összevetési pontról — abból, hogy a kecskeméti járás nemessége 36-ról 43-ra, 16,2%-kal növekedett — kiindulva a török kiűzése előtti nemességszámot kereken 100 háztartásra becsülhetjük, ami akkor sem emelhető ennek kétszeresére, ha ide számítjuk a kétes nemességűeknek tekintett kurialistákat és az összeírásokból szükségképp kimaradottakat. Ha fentiekben jól becsültük meg a hármas megye össznépességét s helyes itteni kalkulációnk is, úgy a nemesség száz háztartás esetén 2,1-2,3, kétszáz háztartás esetén 4,2-4,4% körül mozgott. Az 1635. évit (50) kiindulópontul véve, abszolút számuk, tizenöt esztendő alatt 25%-kal növekedett, majd közel negyedszázadig stagnálni látszik, hogy 1681-re ismét újabb 25%-kal növekedjék. Röviden: fél évszázad alatt megduplázódott. A növekedés két forrásból táplálkozott: 1. Az eredetileg is helyben maradt, ám a paraszti közegbe észrevétlenül belesimuló kisnemesség öntudatra ébredéséből, 2. A nemességvásárlás útján ármálistává váltak számának lassú, de folyamatos növekedéséből. A „régi” nemesek aktivizálódása árulkodóan egybeesik a nemesi vármegye helyreállásával (1620-as évek vége-1630-as évek eleje), szükségképp felmerül tehát a kérdés, hogy melyik folyamat váltotta ki a másikat. Makkai László arra gondolt, hogy a kinti tisztikarnak volt helyszíni „infrastruktúrá”-ra szüksége, s ezért ösztönözte a kisnemesek elkülönülését.1037 Miután ennek vannak előző századi előzményei, nyilván fennáll ez az összefüggés is, magunk azonban nagyobb szerepet tulajdonítunk annak, hogy a „tizenötéves háború”-ban a Felvidékre menekült kisnemesek új lakóhelyükön hirtelen ráeszméltek a nemesi jogállás már-már elfeledett előnyeire. E rádöbbenést véljük kihallani atya és fia, az 1657-ben Apostagon lakos, 80 esztendős Nagy János félszázad után felidézett párbeszédéből: „az pusztulásban penig, hogy oda fölfutottunk, oly helyen találtunk volna, megszállván, szántani, azhol az árendát megvötték rajtunk, s azt mondottam az atyámnak, hogy hogy’ lehet itt laknunk, holott tíz köröszt búzának csak nyolca marad magunknak, s atyám erre így felelt: »fiam, ha alámehetnél az Sárközben, az laktunk földre, ott nem adnál árendát, mert azelőtt sem adtunk«”1038 (Az idézetből persze az is kiderül, hogy a hódoltsági nemesek a 16. században is tudatában és élvezetében voltak tizedmentességüknek.1039) A nemesi universitasnak annyira azért nem volt szüksége a hódoltságiak együttműködésére, hogy bizonyítás nélkül bárkit befogadott volna tagjai sorába, sőt igazán csak akkor hagyta meggyőzni magát, ha a jelentkező legalább egy telek „szabad uraság”-át bizonyítani tudta. Kevesen voltak olyan könnyű helyzetben, mint dömsödi Hajós István, aki — igaz, meglepően későn, 1676-ban — egyszerűen bemutatta a vármegyén eredeti családi okleveleit, amelyek szerint felmenői 1539-ben megvásárolták Izdra A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 503 1034 NAGY 1898, 476-A77. 1035 gz a fejezet 1992-ben közreadott tanulmányunk gondolatmenetét követi (SZAKALY 1992a, 569-630.), jelzet nélkül idézett adataink, kimutatásaink és idézeteink mind ebből származnak. 1036 SZAKALY 1995a, 68-71. passim (nem teljes; pl. a régi nemesek által különösen frekventált Nagykőrös nemeseinek száma hiányzik belőle), 75-78. passim, 81-82., 93-94., 97-100., 102-103. - Megjegyzendő, hogy tanulmányunk e táblázatában (SZAKALY 1992a, 569-570.) elírás folytán 1678 helyett 1668 szerepel. 1037 MAKKAI 1958, 114. 1038 PML Acta judicialia 1657: 8. (3. tanú.). 1039 Ezt a ránk maradt tizedjegyzékek is igazolják, 1. SZAKALY 1995a, 116-128. (П/1-4. sz-ok).
