Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
48 ZSOLDOS ATTILA részén a továbbiakban Esztergom megye szerepel, mely tisztázatlan körülmények között, talán már a 12. század folyamán, a Dunától északra fekvő területekre is kiterjedt. Visegrád megye keleti maradványterületein szerveződött meg Pest megye. Hogy valóban a pilisi királyi uradalom ispánsággá történő átalakításának jutott kulcsszerep az önálló Pest megye létrejöttében, azt egy más oldalról igazolja, hogy kísérlet történt magának Pestnek az esetében is a területén lévő királyi birtokok egységes ispánsággá szervezésére. 1227-ben Béla herceg — a későbbi IV Béla király — a Nyulak-szigetén lévő Szent Mihály egyháznak adományozott egy Pazándok falu — a mai Római fürdő közelében — melletti malmot és eltiltotta „az idők során állítandó valamennyi (ó)budai ispánt” (omnes comites Budenses per tempora constituendos) az új birtokos háborgatásától.161 A(z ójbudai ispán a továbbiakban nem szerepel, a környék királyi birtokait összefogó intézménynek azonban megmaradtak a nyomai. 1267-ben IV Béla a Nyulak-szigetén létesült apácakolostornak adományozta a(z ójbudai uradalmához (clicium nostrum Budense) tartozó felhévízi és jenői királyi hajósokat, akik Esztergomtól a Nagy-szigetig terjedő Duna-szakaszon szolgálták a királyt.162 Felhévíz a folyó budai partján, a mai Margit-sziget déli végével szemben terült el,163 az említett (Rév)Jenő pedig átellenben, a pesti oldalon.164 Az uradalmat jelölő latin clicium kifejezés hasonló értelemben szerepel a királynék segesdi uradalmával kapcsolatosan.165 A rendelkezésünkre álló adatok egyértelművé teszik, hogy a(z ó)budai clicium az egykori Visegrád megye területén fekvő — de a pilisi uradalomhoz nem tartozó — királyi birtokok szervezeti egysége volt: hozzá tartozónak említik az említett felhévízi,166 és jenői167 királyi népek mellett az Esztergom megyei Epöl szőlőműveseit,168 és kapcsolatban maradt az uradalommal a nagy-szigeti ispán is.169 Nyilván az sem a véletlen müve, hogy a felhévízi és jenői hajósok éppen a hajdani Visegrád megye határain belül, Esztergom és a Nagy-sziget között tartoztak szolgálatukkal. A tekintetben, hogy végül is miért nem fejlődött ki a királyiak mellett egyéb birtokokat is magába foglaló, megyejellegű (ó)budai ispánság, feltevésekre vagyunk utalva. Ezek egyikének alapjául az a megfigyelés szolgál, mely az említett Béla herceg és a kérdéses terület között az 1220-as évek közepén meglévő kapcsolatokra vonatkozik. II. András 1220-1222 táján átengedte Horvátország és Szlavónia kormányzatát Béla hercegnek, aki — egy rövid megszakítással — 1226-ig állt e tartományok élén. 1226 nyarán II. András elmozdította az akkor már politikai ellenfelének számító Bélát hercegségéből és középső fiának, Kálmán hercegnek adta át Szlavóniát, míg Bélának be kellett érnie Erdéllyel.170 Béla szlavón hercegségének idejéből tucatnyi oklevele maradt ránk, melyek alapján némileg tájékozottak vagyunk udvartartásának tagjairól, a személye körül csoportosuló kisebb-nagyobb előkelőségek összetételéről. Okleveleiben az udvari tisztségviselők mellett rendszeresen szerepel a bán, a megyésispánok közül pedig a szlavóniai, illetve a Szlavóniához közel eső délvidéki megyék ispánjai tűnnek fel.171 Ilyen körülmények között igencsak feltűnő, hogy 1225-ben a szlavóniai Petrinya vendégtelepeseinek ügyében Mirizlaus goricai comes terrigena társaságában Péter pilisi ispán járt el Béla herceg poroszlójaként.172 A pilisi ispán Béla szlavón herceg környezetében való felbukkanását leginkább az magyarázhatja, ha feltesszük, a herceg Szlavónia mellett az egykori Visegrád megye királyi uradalmait is megkaphatta. Ezzel állhat összefüggésben Béla herceg már említett 1227. évi adománya is. Ha valóban így történt, akkor okkal gondolhatunk arra, hogy a(z ó)budai ispánság megszervezésének kísérlete Béla herceg személyéhez kapcsolható.173 Ez mindenesetre egyúttal magyarázattal szolgálna a kísérlet kudarcára: az erdélyi ügyek 1227. 161 1227: BTOE I. 19. 162 1267: BTOE I. 95. 163 KUBINYI 1964a. 164 GYÖRFFY 1973, 256. 165 1276: RA П/2-3. 167. 166 1267: BTOE I. 95.; 1277: BTOE I. 164-65. 167 1267: BTOE I. 95. 168 1274: ÁÚO IX. 77. 169 1277: BTOE I. 164-165. 170 KRISTÓ 1979, 48. és MT 1/2. 1317-1320., 1336-1338., 1340-1342. 171 RA 567-579. sz. 172 1225: ÁÚO XI. 183. 173 Hasonló kapcsolatot keres Kristó Gyula IV Béla király öccse, Kálmán herceg és a segesdi ispánság között, 1. KRISTÓ 1988a, 228-230.
