Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)

Szakály Ferenc†: A hódolt megye története

481

nemesség behúzódott),882 Dömsöd stb. — körül létezett valamilyen formában.883 Mint ahogy valószínű, hogy eleve a fejlődés más útjain járó Ráckevin számos Duna-Tisza közi, sőt dunántúli pusztája884 és a 17. században már jelentős állattartása ellenére sem épült ki ilyen övezet.

Hogy mezei kertek, nyaralók és telelők, valamint szállások már a 16. század közepén is szép számmal üzemeltek a solti pusztákon, arról már részletesen szóltunk, így a 17. században már csupán e tenyészhelyek elszaporodását regisztrálhatjuk. Ez a szaporodás és továbbterjedés azonban méreteiben felettébb impozánsnak mutatkozik, hiszen az a benyomásunk, hogy a megnövekedett számú puszták közül egy sem maradt hasznosítatlanul, sőt a szomszédos falvak némelykor olyan késhegyre menő küzdelmet vívtak jelentéktelennek tűnő, közbenső íolddarabokért, mintha a létük függött volna annak bírhatásától. Mivel erről a jelenségről — főként megyénkbeli példák alapján — másutt bőségesen írtunk,885 a részletezéstől itt eltekintünk. Emlékeztetőül csupán a „három város” pusztabirodalmát mutatjuk be — ezekre idézett könyvünkben nem tudtunk megfelelő figyelmet fordítani —, szólunk egy parasztnábob pusztaszerzéseiről és néhány különösen beszédes példával illusztráljuk a pusztákért folyó küzdelmet.

A szakirodalom Nagykőrös esetében 31, Kecskemétében 26 lényegében folyamatosan — némelykor felváltva — használt pusztát tart számon,886 miközben, úgy tűnik, Cegléd jócskán elmaradt társaitól e téren.887 Elég azonban csupán belepillantani a váci püspökség 1576. évi dézsmajegyzékébe, hogy megállapítsuk, a Hornyik János által összeállított kecskeméti névsor közel sem teljes. A „hírős város” nemcsak Agasegyháza, Bene, Borbásszállás, Csengele, Fe- rencszállás, Jakabszállás, Kerekegyháza, Kiskunfélegyháza, Kisszállás, Köncsög, Lajos, Majsa, Matkó, Mizse, Móricgátja, Orgovány, Örkény, Péteri, Pálka, Szánk, Szentgyörgy, Szentlászló, Szer, Újfalu, Vacs és Zömök területét használta, hanem „kecskeméti marha járta” Kígyóst, kecskemétiek „vetik” Bugacot — amely meglepetésünkre hiányzik Hornyik jegyzékéből — és Kisbalázst, „kecskeméti nyaraló” volt Adács és Baracs.888 S akkor még nem szóltunk a kecskeméti magánszemélyek által bérelt pusztákról.889 Az 1676. évi dézsmajegyzék szerint egyébként az alábbi helységeknek voltak érdekeltségei a püspökség területére eső pusztákban:890 Kecskemét: Kígyós („marha járja”) Móricgátja („marha járja”), Csingellér („marha járja”), Pálka („vetik”), Bugac („szántják”), Orgovány („vetik”), Jakabszállás („vetik”), Agasegyháza, Kisszállás, Kisbalázs („vetik”), Baracs („nyaralók”), Adács („nyaralók”), Szentgyörgy („vetik”), Bene („nyaralók”), Matkó („vetik”), Lajos (Nagykőrössel együtt, „vetik”)

Nagykőrös: Tetemház, Kocsér („szántják”), Lajos (Kecskeméttel együtt), Törtei („vetik”), Örkény, másik Örkény, Inács („nyaralók”)

Alsónémedi: Gyál, másik Bugac („vetik”), Csókás („vetik”), Szentgyörgy („vetik”), Ványtelek („vetik”), Pótharasztja (Üllővel együtt, „vetik”)891 Üllő: Halom, Vecsés („vetik”), Farkasd, Lőb, Pótharasztja (Alsónémedivel együtt) Jászberény (Jászság): Mise, Tele („vetik”), Nemti („vetik”)

A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE

882 Mivel az alábbi jegyzékben nem szereplő mezővárost általában sokadmagával, egyszerre általában egy-egy fóldesúr valamennyi környékbeli pusztájának használatától tiltják, csupán a forráshelyet adjuk meg: BOROSY 1983- 1986, I. 33., 76-77. (1639), 101. (1640), 338. és 402. sz-ok, vö. 341. (1657), 446., 448., 478. sz-ok.

883 Az alábbi kimutatásban „pusztátlan”-nak tűnő Dömsöd pusztahasználatára az alábbi adatok mutatnak: BOROSY 1983-1986, I. 138. sz. (1642: ismeretlen pusztáról vita Némedivel), 277-278. sz. (1657: Acsáregyház), 825., 837. sz-ok (1663: Bankháza, Szentiván, és Lőcháza; Ráckevivel és Kunszentmiklóssal együtt), vö. 838. sz., II. 1081. sz. (1606: Sunyog és Bugyi; Némedivel és Ócsával együtt).

884 Pl. Kisbesnyő (1657)), Bial, Gálya, Kapufa (= Bálványos) (1657), Bankháza (1657: Szecsey István és Balassa Péter), Szentmiklós, Némedi és Ráda (1660), Dabas, Bugyi, Peszér, Alberti és Pusztapéter (1660: Balassa János), Bankháza és Szentiván (1663), Ráda (1665: zálogban Balassa Jánosnál és Péternél), 1. BOROSY 1983-1986, I. 285., 325-332. sz-ok, (vö. 473. sz.), 366., 632., 632., 825. sz-ok (vö. 837. és 946. sz-ok).

885 SZAKALY 1981, 410-444. passim.

886 MÁRKUS 1943. (térképmelléklet); HORNYIK 1860-1866,. II. 215.

887 Legalábbis ez olvasható ki a város korábbi és legfrissebb szakirodaimából, 1. OPPEL 1931, 48. és CEGLÉD 1982, 108-109.

888 SZAKÁLY 1995a, 195-196.

889 SZAKÁLY 1981, 413-414. és 416-417.

890 SZAKALY 1995a, 190-199. (П/24. sz.). - Megjegyzendő, hogy az összeíró csak a 131 Pest megyei puszta 40,5%-ánál (53-nál) adta meg, hogy kik milyen tevékenységet folytatnak ott. (Ez utóbbi megjegyzéseket zárójelben feltüntettük.)

891 L. még alább az alsónémedi Tóth Gergely által külön bérelt pusztákat.