Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
482 SZAKÁLY FERENC Szentes: (Csongrád m.): Szentlászló („vetik”), Donát („szántják”), Hékéd („vetik”) Monor: Csév, Tete, Péteri (Gyömrővel együtt, „szántják”) [TápióJSüly: Mindé („vetik”), Sáp (Rókával együtt, „vetik”) Gyömrő: Ecser („szántják”), Péteri (Monorral együtt) Kunszentmiklós: Akasztó, Beszter (Szabadszállással együtt) [RákosJCsaba: Maglód („vetik”) Csíktarcsa: Bille Gomba: Besnyő („vetik”?) Gödöllő: Babád Mindszent (Csongrád m.): Apor („szántják-vetik, szőlőhegyit kapálják”) Szeged (Csongrád m.): Kistelek Veresegyház: Csornád („vetik”) Abony: Törtei (Cegléddel együtt, „szántják”) Cegléd: Törtei (Abonnyal együtt) Szabadszállás: Beszter (Kunszentmiklóssal együtt) Kóka: Sáp (Tápiósüllyel együtt) [TápióJSzecső: Oszlár (Úrival együtt) Úri: Oszlár (Tápiószecsővel együtt) A „pusztagyűjtő” magánszemélyek bemutatása végett ezúttal nem valamelyik „háromvárosi”, hanem a mindössze 2 portás Alsónémedin élő nagygazda, Tóth Gergely példájával hozakodunk elő. Az ő kiválasztása már csak azért is szerencsés, mert tizenhárom olyan helyről tudunk, amelyeket a 17. század utolsó harmadában lakóhelye hosszabb-rövidebb ideig használt, Tóth Gergely mégis szükségesnek tartotta, hogy legyen néhány saját kezelésben tartott pusztája is. A nyilván már akkor is felettébb tehetős parasztpolgár 1667. június 25-én Bécsben szerzett ármálist magának, feleségének: Ruthi Annának, öccsének: Tóth Miklósnak és az utóbbi 2-2 fiú- és lánygyermekének, amelyet a vármegye 1668. február 9-10-i törvényszékén hirdettek ki. 1676. április 13-án a vármegye hódolt esküdtjei sorába választották, annak azonban, hogy e minőségében valaha is eljárt volna, nincs nyoma. Ugyanez évben, érdektársaival együtt, kemény küzdelmet folytatott gróf Keglevich Miklóssal pusztái védelmében, aki április 13-án még csak Inárcsra és Ordasházára, szeptember 17-én pedig már tizenhat pusztára — köztük az említett kettőre is — jelentette be igényét. Az érdekeltek felkészülten fogadták a támadást; a vármegye 1676. április 13-i közgyűlésén Inárcs, a március 26-27-in Inárcs és Aporka ügyében jelentett be viszonttiltakozást Tassy Mihály és az azt vele együtt zálogoló Dúl Mihály, illetve Tassy, valamint zólyomi Esterházy Miklós és Sándor társaságában. Résen volt akkor is, amikor Keglevich — mintegy a második, generális tiltakozás előkészületeként — 1676. szeptember 17-18-án Wattay Pál szolgabíró és Wattay János esküdt előtt protestált, úgymond, az ő birtokainak jogtalan használata ellen. 1676. április 13-án — Kis Jakab, Szűr István, Lukassi Bálint alsónémedi lakosok társaságában — sikerült egyezségre jutnia falubelijeivel, nemes Halász Ferenccel és Györggyel (akik közül egyébként az előbbivel ugyanaz nap együtt vallott prokurátort Keglevich ellen). A Füleken tető alá hozott megállapodás szerint Babádot a Halászok, Varsányi pedig a többiek használhatják a továbbiakban. Úgy tűnik, Inárcs és Aporka ügyében nem sikerült megegyeznie, helyettük 1676-ra Bugyit, Sárit és Szentkirályt szerezte meg magának,892 s annak jeleként, hogy ezek birtoklásával nemigen lehettek különösebb gondjai, intervencióival többet nem találkozunk a vármegyei jegyzőkönyvekben. Gazdasága virágzott, egy vizsgálat tanúi még 1721-ben is emlékeztek arra, hogy egykor 900 ökre járt le a Dunára.893 Egyes Pest megyei község-párok — esetleg évtizedekig húzódó — parázs határvitáinak894 leírásával egész kötetet tölthetnénk meg, ez azonban nem a pusztahasználat körébe tartozik. 892 BOROSY 1983-1986, П. 1212., 1783., 1784., 1790., 1818., 1857. és 1861. sz-ok. 893 KOSÁRY 1963, 120. 894 A gödölló-szadai határvitáról 1652 és 1661 közt tíz, az aszód-bagiról 1649 és 1654 között hét, a györk-püs- pökhatvaniról 1651 és 1661 közt nyolc alkalommal folytattak helyszíni tanúvallatást, amelyeknek során 256, 90, és 84 embert hallgattak meg. Ezek kivonatait 1. HORVÁTH 1987, 97., 105., 108., 111., 115-119., 123., 127. sz-ok; HORVÁTH 1981, 99., 103., 105., 136., 138., 141., 143. sz-ok, Ш. 104., 106-108., 125., 126., 133., 194. sz-ok.