Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
PEST MEGYE AZ ÁRPÁD-KORBAN 47 Lássuk mármost az alnádort, pontosabban: a nádort, mert helyettesére a 11-12. századból nem rendelkezünk adatokkal, vélhetően azért, mert a tisztség akkortájt még nem is létezett.152 Annál inkább figyelemre méltó ugyanakkor mindaz, amit a nádori tisztség történetének korai szakaszáról tudunk. A nádor eredetileg a királyi udvar ispánja (comes palatii)153 volt. Tevékenységének egy jelentős részét az udvartartás mindennapi életének szervezése és felügyelete tölthette ki. A tisztség kifejezetten gazdasági jellegűnek tekinthető — jellemző például e tekintetben, hogy a határvidékről az udvarba hírt vivő követek a nádortól kapták meg útiköltségüket154 —, s csak másodlagosan jutott szerephez az igazságszolgáltatásban. Igaz, e szerep mindjárt kettős volt. Az udvar ispánjaként bírói joghatóságot gyakorolt a király udvari birtokszervezeteihez tartozó népek felett, mégpedig minden korlátozás nélkül.155 Ugyanakkor, mivel az udvar egyúttal a király személyes ítélkezésének helye is volt, a nádor lett az uralkodó állandó bírói helyettese. Ebben a minőségében a király nevében bíráskodott, s az uralkodói pecsét is az ő őrizetére volt bízva.156 A nádor ezen többrétű feladatköre a 12. század első harmadában alakult át. Az udvartartás gazdasági jellegű ügyeinek intézését és a király képében való bíráskodást egy újonnan megjelenő tisztségviselő, a királyi udvarispán (curialis comes regis) vette át. A nádor önálló, országos hatáskörű bíróság élére került,157 miközben megtartotta a király udvari birtokszervezeteinek népei feletti joghatóságát.158 Adva van tehát egy megye — a 11. századi Visegrád s benne a későbbi Pest —, mely megye területének túlnyomó többsége a király udvari birtokszervezeteihez tartozik, s egy királyi főméltóság — a nádori —, melyről az Arpád-kor egésze alatt kimutatható, hogy bírói joghatóság illette meg ugyanezen udvari népek felett. Bizonnyal ebben a tényezőben, az udvari birtokokban jelölhetjük meg a nádori méltóság és Pest megye történetének azon közös elemét, mely az alnádort Pest megye ispánjává tette.159 Magyarázatot kíván viszont egyfelől az, hogy miért nincs hasonló kapcsolat más királyi magánbirtokok és a nádor között, másfelől pedig az, hogy az egykori Visegrád megyének miért csak az utóbb Pest megyeként ismert részén tapintható ki, az alnádor Pest megyei megyésispánsága révén, ez a kapcsolat. A két kérdésre ugyanaz a körülmény nevezetesen az összefüggő területtel rendelkező, nagy kiterjedésű uralkodói biroktestek ispánsággá szerveződése adja meg a feleletet. Tudni való mindenekelőtt, hogy a királyi udvarházak egy részéhez nem a pilisihez vagy a nagy-szigetihez hasonló uradalom tartozott, hanem az udvarháztól kisebb-nagyobb távolságra fekvő birtokok csoportja, melyek együttese udvarnokispánságot alkotott. Ilyen udvarnokispánságok- ról jó néhány adat tájékoztat.160 Más a helyzet az egybefüggő területtel bíró uradalmak esetében. Ezeket, mint azt Pilis és a Nagy-sziget esetében láthattuk, országszerte a 12-13. század fordulója körüli évtizedekben szervezték ispánságokká, s nincs nyoma annak, hogy bármi módon a nádori méltósághoz kapcsolódtak volna. A nagy uradalmak ispánsággá szervezése leválasztotta Pilist az — ispánsági központ Esztergomba települése óta bizonyára Esztergomnak nevezett — egykori Visegrád megye testéről, s ugyanez történt gyaníthatóan egy-két évtizeddel később a Nagy-szigettel is. Az ily módon kettészakított megye nyugati 152 A Szent László neve alatt fennmaradt ún. III. decretum 3. cikkelye úgy rendelkezik, hogy a királyi udvarból távozó nádor a király és az udvar pecsétjét hagyja annál, aki helyetteseként (qui in vice eius) ott marad (ZÁVODSZKY 1904, 174.), ám ehelyütt alighanem alkalmi helyettesről van szó. 153 SRH II. 500.; 1055: DEA I. 152. 154 Kálmán I. 36. (ZÁVODSZKY 1904, 188.). 165 Szt. László III. 3. (ZÁVODSZKY 1904, 174.). 166 Szt. László III. 3. (ZÁVODSZKY 1904, 174.). 157 Ennek kifejlett formájára 1. 1222: 8. te. (EFHH 137.). •— Minderre összefoglalóan 1. VÁCZY 1938, 49-59. 158 így pl. Miklós nádor méltóságához tartozónak mondja az udvarnokok földjeinek ügyeiben való eljárást (1221: MES I. 231.); Máté nádor 1282. aug. 25-én az udvarnokok előkelőinek panaszát orvosolja, vélhetően egy Szent István ünnepéhez kapcsolódó törvénynap alkalmából (ÁÚO IV 243.). 159 Felmerülhetne elvben az is, hogy Pest megye kivételes helyzetét a királyi székhelyek közelségével hozzuk kapcsolatba: a már idézett 15. századi törvények így járnak el Pest — és Pilis — megyésispánjának hiányát a király és a központi bíróságok székhelyének, Budának a közelségével magyarázva (pl. 1492: 100. te. - CJHI. 500.). Erősíteni látszik ennek a megoldásnak a helyességét az is, hogy már a 13. század első felében a király óbudai udvarházában tavaszi kormányzati és bíráskodási ülésszakot tartott, melynek okleveles emléke is fennmaradt (KUMOROVITZ 1971). A század második felében Óbuda lett az 1267 tájától a király nevében folyó ítélkezést ténylegesen irányító alországbíró (GERICS 1962b, 652.) állandó székhelye (GYÖRFFY 1973, 335-336.). Ha azonban Pest megye szervezeti sajátosságai valóban ezzel a kérdéskörrel függenének össze, akkor elvárható lenne, hogy ispánjaként a királyi kúriában ítélkező (vö. 1222: 9. te. - EFHH 137.) országbíró vagy annak helyettese szerepeljen. 160 A teljesség igénye nélkül pl. 1131: OMO 27.; 1184: PRT X. 501.; 1237: PRT I. 754., ÁÚO II. 73-74.; 1266: CD IV/3. 314.; 1269: HO VII. 117.; 1274: CD VII/4. 148.; 1279: RA П/2-3. 255.
