Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
475 instrukciót. Ezekből elsősorban a nemesi vármegye elvárásairól rajzolódik ki világos kép, de más adatokkal összevetve a tényleges működés feltárásához is közelebb segítenek. A rendkívül kiérlelt 1667. évi szabályzat pontjait azért is érdemes tematikus csoportokba rendezve, részletesebben ismertetni, mert az egyfelől tüzetesen ismerteti azokat az ügyeket, amelyekben a parasztvármegye illetékes, másfelől pedig afféle „munkaköri leírás”-t ad a paraszttiszteknek. Ugyanazon személyt többször is meg lehetett választani paraszttisztnek, illetve több esztendeig is viselhette a tisztséget. Az 1654-ben parasztkapitányként ítélkező rákoscsabai Úri Mihály, akiről egyébként tudnivaló, hogy vállalkozó szellemű (többek közt malommal is rendelkező) gazda volt,855 1669-ben ismét paraszthadnagyként bukkan fel.856 Legalább hat esztendőn keresztül viselt hadnagyságot a zsámboki Pajtás András, aki 1657 óta bérelte többedmagával Balassa Imre gróftól a parócai pusztát. A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE a) A közerkölcsök megerősítését célzó rendelkezések Ha valakit szitkozódáson („ördögadta”, „teremtette”, „ebadta”) kaptak, első ízben hat forint bírsággal, másodízben ötszáz (!) pálcaütésre büntessék, harmadízben — a földesúr beleegyezésével — a vármegyén halálra ítéljék. A hódoltsági nemesek „tarifá”-ja magasabb a parasztokénál: ez esetben minden, a nemeseket megillető jogvédelem megszűnvén, először 25, másodszor 50 forintot fizessenek, harmadszorra rendes idézéssel a vármegye elé citálván, haljon meg. 12 forinttal büntetendők azok, akik káromkodókról tudnak, de ezt elhallgatják. (1. pont) A parasztvármegyének ügyelnie kell arra, hogy a parasztok ne dohányozzanak, cifra nadrágot, szalavárdit és hosszű üstököt ne viseljenek. (15. pont). Úgy tűnik, hogy miközben a heves-külső-szolnoki paraszttisztek szorgalmasan szállították az ilyesfajta vétekben kapottakat Fülekre, addig a Pest és Solt megyeiek nemigen törték magukat a káromkodók és egyéb hasonló kihágásokat elkövetők felszállításában.857 (A nagyobb közösségek, láthattuk, maguk intézték el az ilyesféle ügyeket.) b) A végvári katonák és a kóborlók elleni eljárásról Az erre vonatkozó pontok élesen megkülönböztetik egymástól a kapitányuk vagy valamely fóldesúr levelével járókat az alkalmi csavargóktól, s még hatalmaskodás esetén is eltérő eljárást rendelt velük szemben. (Pontosabban: az instrukció úgy tesz, mintha amazok nem is vetemedhetnének ilyesmire.) Mivel, úgymond, külön egy-egy falu nem tudja megakadályozni, hogy úton járó benne megszálljon. Ha az illető „igaz járatbeli ember”, tartoznak neki „gazdálkodni ”, főleg, ha azért fizet is. „Az vitézlő rend pedig az, ki igaz ember, a kapitánya és hadnagya levelével vagy hírével jár” (3. pont).858 Azt is szép szóval kell azonban csitítani, aki felhatalmazás nélkül jár, „s mindjárt iszonyú szitkokkal, átkokkal, veréssel, dúlással-fosztással kezdi eledelét és tartását kérni, s borra, serre s pénzre s más illetlen dologra a szegénységet erőltetik”. A parasztoknak — akiknek még a tyúklopást is el kell nézniük — csak az alábbi esetben támadhatnak neki: 1. ha mindjárt az érkezéskor kamrát, ajtót tör, 2. ha a befogadó gazdák jószágából prédát akar venni, 3. ha az előbbi feleségét „megszeplősíti”, 4. ha káromkodik, 5. ha a királyt, a nádort, az alispánt és a vármegyét szidalmazza, 6. ha feltöri a templomot, 7. ha olyat is el akar venni, amivel neki nem tartoznak, 8. ha veri és sarcolja a „szegénységet”, 9. ha erővel szekeret és ökröt foglal búzája vagy árpája szállítására, 10. ha lovat, ökröt és marhát lop, s azzal szökni akar, 11. ha nyilvánvalóan lopott állato(ka)t találnak nála. Hogy ez a rengeteg megkötés milyen helyzetbe hozta a megtámadott parasztokat, jól illusztrálja Aszód 1681. évi panaszlevele: fiileki katonák törtek be a faluba, ahol rögtön a bírót puskával kezdték fenyegetni, s legott 3 pár csizmát, 3 ökörbőrt, bort és dohányt követeltek maguknak. Amikor a falu a gazdálkodás mellé csak dohányt és 11/2 tallért ígért nekik, azonnal a kamrák feltöréséhez és az asszonyok molesztálásához kezdtek.859 Nem sokkal később fegy855 SZAKÁLY 1981, 297. 856 BOROSY 1988-1986, П. 1368. sz. 887 BOROSY 1983-1986, II. 1050. és 1402. sz-ok, vő. SOÓS 1975, passim. 868 A legálisan a Hódoltságba induló katonáknak egyébként be kellett mutatniuk megbízó levelüket a területileg illetékes bégnél (SZAKÁLY 1997, 368-369.). 859 HORVÁTH 1981, 139-140. (296. sz.)
