Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
474 SZAKÁLY FERENC szétvert parasztvármegyét, szorgalmazván a kecskemétiekkel való együttműködést. A Duna- mellékiekből verbuválódott gyülekezet negligálta az 1653. és 1658. évi vármegyei szabályzatokat, s a feltételezett korábbi szokásnak megfelelően a budai pasa és a — vármegye felett álló — nádor engedélyeire vezette vissza legitimitását: „Mind az nagyságos, hatalmas budai uraktul és magyarországi nagyságos, méltóságos urainktul nyújtott donátiókkal szépen éljünk; azki az urak büntetését illeti, a parasztvármegye ahhoz ne nyúljon, fegyvert is egyebet ne viseljen, melyeket az hatalmas urak engednek.” Miközben a dokumentum nem győzi hangsúlyozni a törökkel szembeni lojalitást, az — egyébként kimondottan a „magyar pártrul” való hatalmaskodók ellen hozott — intézkedésekben mélyen hallgat a vármegyéről és a malefak- torok felszállítási kötelezettségéről. Az iratból kiderül, hogy a parasztvármegyének számottevő jövedelmei vannak, amelyek nyilván ugyanúgy a bírságolásból származnak, mint a későbbiekben.851 4. Ha nemesi vármegye ez után a „függetlenségi deklaráció” után vet zabolát a területén szerveződött önvédelmi szervezetekre, teljesen logikus lépésnek tartanók. Hogy azonban miért éppen 1649-ben vált aktuálissá a parasztvármegyék bekebelezése (vagy annak megerősítése), arra semminő köz- vagy helytörténeti magyarázatot nem tudunk adni. Miként rejtély marad az is, miért vártak kibocsátásával kerek négy esztendőt. S még inkább az, hogy a jegyzőkönyvben és az iratanyagban 1653 után, mintegy varázsütésre, úgy elszaporodnak a parasztvármegyei ügyek, mintha a parasztság csak a felszólításra várt volna, hogy a nemesi vármegye karjaiba vesse magát. 5. Végezetül: semmiféle ötletünk nincs arra vonatkozóan, hogy Pilis megye területe — beleértve a Csepel-szigetet is — miért maradt ki a parasztvármegyei szervezkedésből, s a felülkerekedett nemesi vármegye miért nem tett kísérletet ennek a helyzetnek a megváltoztatására.852 4. A parasztvármegye felépítése és működése Mivel e kérdések részletes kibontására sem terünk, sem kiindulópontunk nincsen, ezúttal az olvasó kénytelen lesz beérni a vármegye „hódoltsági tagozataiként már működő parasztvármegyék felépítésének, feladatköreinek, hatékonyságának rövidre szabott bemutatásával. Csupán annyit kell még előrebocsátanunk, hogy a két testület együttműködését 1660 és 1662 között a török ellenállása,853 1672-ben pedig a kiábrándult „parasztközség”, a három város és a kiskunsági környéken kibontakozott lázadása veszélyeztette. Mindkettő csak átmenetileg: a török ellenkezése az 1663/1664. évi háború lezárulta után időszerűtlenné vált, az 1672. évi engedelmesség-megtagadás letöréséhez elég volt a vármegyei törvényszék fenyegető fellépése. Ami a szervezeti felépítést illeti: úgy tűnik, hogy az 1660-as években minden járás és — amikor éppen együttműködött a vármegyével — a Kiskunság élén külön kapitány állt. Egy kapitányság több — ám csak néhány falut felölelő — hadnagyságból állt. A munka dandárja minden jel szerint a hadnagyokra, maradt, akiknek „székhelye” — talán a kiválasztott rátermettségét követve — hol ebben, hol abban a faluban van. A fontosabb helységekbe tizedeseket (ivicehadnagyokat) neveztek ki. Hogy az imitt-amott fölmerülő „főhadnagy” elnevezés csak a terminológia ingadozásának következménye, vagy ténylegesen a kapitány és a hadnagy közti rangot takart, egyelőre nem tudtuk eldönteni.854 A kapitányok (esetleg a hadnagyok) mellett különböző falvakból „fogott” bírókból állott törvénykezési fórum működött. Ez utóbbiak e- gyikét törvénybírónak nevezték. (Lásd az V sz. térképlapot a kötet végén.) A parasztvármegyei tiszteket — a közösség által állított jelöltek közül — a helyettes alispán jelölte ki, amikor azok e célból őt Füleken felkeresték. Ekkor esküt is kellett tenniük arra, hogy az instrukció szellemében járnak el, és évente elszámolnak az alispánnal a kezükön forgott pénzekről, amelyből a két „vármegye” egyenlő arányban részesült. Pest-Pilis-Solt vármegye — mindig Heves-Külső-Szolnokkal szinkronban — 1653-ban, 1658-ban, 1667-ben és — változatlan szöveggel — 1682-ben bocsátott ki parasztvármegyei 851 HORNYIK 1860-1866, II. 487-192. (310. sz.), vö. SZAKÁLY 1969a, 47-48. 852 Az 1667. évi instrukció 10. pontjában nyilvánvalóan a megszokás miatt futott a jegyző tollára Pilis vármegye neve is. 853 Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyvi bejegyzéseket 1. BOROSY1983-1986,1. 623. (1660), 497. (1662), 805. (1663.) sz-ok, vö. SZAKÁLY 1969a, 47-48., 53. 854 Egyszeri említését 1. BOROSY 1983-1986, П. 1690. sz. (1674. szeptember).
