Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
46 ZSOLDOS ATTILA esetében ezek a kiváltságok oly módon jelentkeznek, hogy megadván az engedélyt a falunagy választására, a király az alnádort eltiltja a pesti hospeseк feletti ítélkezéstől és a körükben való erőszakos megszállástól (descensus). A helyzet azonos az említett 1272. évi oklevél által elénk tárttal: az alnádor ugyanolyan összefüggésben szerepel Pest megyét illetően, mint amilyenben más megyék esetében a megyésispán szokott, azaz Pest megye ispánja 1244-ben az alnádor volt. Sőt, tehetjük hozzá, annak kellett lennie már azt megelőzően is. Az 1244. évi pesti kiváltságlevél ugyanis az itteni hospese к azon szabadságait sorolta elő, melyeket azok még a tatárjárás előtt szereztek, ám az ezeket írásba foglaló oklevelük az 1241. év viharában, nyilván a település pusztulásakor,142 elveszett. Az eredeti kiváltságlevél keltezésének idejét illetően feltevésekre vagyunk utalva: ezek közül a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy 1231-re tehető a pestiek első kiváltságolása.143 A kérdés mármost az, hogy vajon a pestiek tatárjárás előtti kiváltságlevele is tartalmazta-e az alnádorral kapcsolatos rendelkezést, vagy — miként az megfogalmazódott144 — egyike lenne azoknak a cikkelyeknek, melyekkel 1244-ben egészítették ki a korábbi rendelkezéseket. Igenlő válasz esetén bizonyítást nyerne, hogy az alnádor Pest megyei ispánsága a tatárjárást megelőző időkre nyúlik vissza, ami már önmagában sem lenne lebecsülhető eredmény. Ennek elvi lehetősége adott, hiszen alnádorokkal már az 1220-as évek elejétől találkozhatunk forrásainkban.145 A kérdés megválaszolásához végső soron annak mérlegelése szükséges, hogy mi indokolhatta az alnádor Pest megye élére helyezését, történt az akár a tatárjárás előtt, akár utána. Az, hogy a király főbb méltóságviselői tisztük mellett még megyésispánságokat is viseltek, jól ismert jelensége az Árpád-kori Magyarország kormányzatának.146 A 12. századi előzmények után a 13. század folyamán kikristályosodó gyakorlat szerint a nádor, a királyi udvarispán (országbíró), a tárnokmester, az udvari tisztségek (asztalnok-, lovász-, pohárnokmester) és a királynéi udvartartás néhány tagja (pl. az udvarispán) rendszeresen147 egyidejűleg egy vagy több megye ispánjai is voltak, tekintet nélkül az Aranybulla korlátozó intézkedéseire.148 Az alnádor pesti ispánsága azonban legalább két ponton alapvetően különbözik a méltósághalmozás ezen típusától. Esetében ugyanis nem a méltóságviselőről — tudniillik a nádorról —, hanem annak helyetteséről van szó, ami korántsem elhanyagolható eltérés. A másik különbség abban mutatkozik meg, hogy a főméltóságok különböző megyék élén álltak, s hogy éppen melyik ispánságát viselték, annak okai az egyes konkrét esetekben ma már inkább csak sejthetők, semmint pontosan feltárhatók. Az 1192 és 1235 közötti időszak nádorai például Bihar, Bodrog, Bács, Csanád, Keve, Moson, Pozsony, Sopron és Újvár megyék ispánságait viselték.149 Az alnádor ezzel szemben az 1244 és 1323 között eltelt közel egy évszázadban mindvégig egyetlen megye, nevezetesen Pest ispánja volt, ami arra vall, hogy a két tisztség intézményesen kapcsolódott egymáshoz. E kapcsolat eredetéhez a dolog természetéből adódóan két irányból közelíthetünk: Pest megye, illetve az alnádori tisztség felől. Ami Pest megyét illeti, ismételten nyomatékosan hangsúlyozni szükséges, hogy területe eredetileg annak a Visegrád megyéhez tartozott, melynek legfőbb jellemzője a királyi birtokok szokatlan bősége volt. A megye területén találjuk Szent István első székhelyét, Esztergomot, Visegrád volt a megye ispánsági központja, s ezen túlmenően királyi udvarházakról van tudomásunk Dömösön, Csepelen, Óbudán, Pesten és Cinkotán, továbbá királynéi udvarház állhatott a tatárjárás előtt a mai budai Várhegyen is.150 Ez az öt udvarház — a hatodikként melléjük sorolható esztergomi palotával együtt — az egész ország területéről ismert valamennyi 11-12. századi királyi udvarház igen jelentős hányadát teszi ki.151 Még a 13-14. századból származó adataink is tekintélyes uralkodói birtoktestek képét rajzolják ki Pest megye területén, s biztosra vehető, hogy a korábbi időszakban jóval nagyobb lehetett az említett udvarházak alá rendelt királyi birtokok száma. 142 SRH II. 571.; CFHH Ш. 2237-2238. 143 GYÖRFFY 1973, 282. 144 GYÖRFFY 1973, 296. 145 1220: VR 248., 249., 266., 271. sz.; 1221: VR 282., 289., 318., 321. sz.; 1222: 8. te. (EFHH 137.). 146 Vo. legújabban NÓGRÁDY 1995, 168-174. 147 A territoriális külön kormányzatok élén álló bán és vajda e tekintetben más elbírálás alá esik. 148 1222: 30. te. (EFHH 142.). 149 NÓGRÁDY 1995, 171-172. (táblázat). 150 KUBINYI 1961, 125-127., vö. még KUBINYI 1962, 165-169.; GYÖRFFY 1973, 264. 151 A korai királyi udvarházakra 1. GYÖRFFY 1977, 234.; GYÖRFFY 1973, 264.
