Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
PEST MEGYE AZ ÁRPÁD-KORBAN 45 hagynak kétséget afelől, hogy az ország központi kormányzatának helyreállításáért vívott évtizedes harcok lezárultával,129 az 1320-as években a nádor Budán székelő helyettese számított Pest megye ispánjának. A 14. század elején felbukkanó jelenségekkel kapcsolatban gyakran felmerül a gyanú, hogy Anjou-kori újítások lennének, ez alkalommal azonban bizonyosan nem erről van szó. Az alnádor130 ugyanis kimutathatóan már 1279-től Budán székelt,131 s szempontunkból éppen nem mellékes körülmény, hogy ezt megelőzően Pest városában tartotta bírói székét. V István király ennek megfelelően 1272-ben a „Pesten székelő alnádornak” (vicepalatino in Pest residenti) és más bíráknak adta parancsba, hogy ne ítélkezzenek a Nyúl-szigeten — a mai Mar- git-szigeten — lévő apácakolostor birtokainak népei felett, mert azok ügyeiben az ítélkezés jogát a király fenntartja magának.132 Az oklevél ugyanakkor, az alnádor pesti székhelyének igazolásán túlmenően, más tekintetben is árulkodó. A rendes bíróság joghatósága alóli kivétel {exemptio) kiváltsága, mellyel V István utasítása szerint a szigeti kolostor is rendelkezett, jól ismert az Árpád-korból. Ez a mentesség (immunitas) már 1211-ben úgy szerepel, mint amely a királyi alapítású monostorok {monasteria regalia) sajátja133 az uralkodó kegyúri jogának (patronatus) folyományaképpen.134 Más egyházak népei felett ugyanis az Árpád-kori jogban „nagyobb ügyek” {maiores cause) néven megkülönböztetett bűncselekmények esetében — általában a lopást, útonállást, gyilkosságot, gyújtogatást és más erőszaktételeket, valamint a pénz- és tizedügyeket sorolták ezek közé135 — a megyésispánokat {comites parochiales seu castrorum) illette meg az ítélkezés joga.136 Ennek megfelelően a teljes immunitas birtoklása a megyésispánok bírói hatalmától való mentességet biztosított, melyet az ilyen kiváltságot adományozó vagy megerősítő királyi oklevelek hol a „minden bíró” {nullus iudicum) joghatósága alóli felmentéssel határoznak meg — mint például a pilisi ciszterci monostor esetében137 —, hol pedig úgy — például a bakonybéli vagy a pannonhalmi monostorok okleveleiben138 —, hogy tételesen felsorolják mindazon ispánokat, akiknek megyéjében a kiváltságot élvező egyház birtokai fekszenek. A szigeti apácák kiváltságát biztosító oklevélnek az alnádort kiemelő megfogalmazását szintén ebben az összefüggésben kell elhelyeznünk. A tatárjárás után alapított kolostor 1272- ben már jelentős birtokállományt mondhatott magáénak az ország különböző megyéiben. A Komárom vagy a Somogy megyei jószágok esetében az immunitas magától értetődően a komáromi, illetve a somogyi ispán joghatósága alól mentesítette az apácák népeit. Mivel az alnádor — nádort helyettesítő tisztéből fakadóan — sem a sziget, sem bármely más egyház népei felett nem rendelkezett bírói hatalommal, felbukkanását az oklevélben csak megyésispáni jogköre magyarázhatja. A megye pedig, melynek ispáni teendőit a Pesten székelő alnádor ellátta, nyilvánvalóan más nem lehetett, mint Pest, ahol az apácák birtokainak egy jelentős hányada csoportosult. Az alnádor Pest megyei ispánsága 1272-ben már komoly múltra tekinthetett vissza, miként az a Pest városában élő királyi vendégtelepesek — hospeseк — 1244. évi kiváltságleveléből139 megítélhető. A privilégium, a hasonló tárgyú oklevelekkel egyezően, a hospesek életének számos területét szabályozza: egyebek mellett rendezi katonaállítási kötelezettségüket, vámmentességet biztosít számlikra, megadja a szabad végrendelkezés és a plébános megválasztásának jogát. A hospesközösség önkormányzatát — mind Pest, mind a többi, hasonló szabadságokat elnyerő település esetében — értékes jogi kiváltság teremtette meg. A szokásos gyakorlat szerint az uralkodó mentesítette a kiváltságolt közösséget a területileg illetékes megyésispán joghatósága alól,140 miközben engedélyt adott arra, hogy a hospese к bírót {iudex) vagy falunagyot {maior ville) válasszanak maguknak, aki aztán ügyeikben ítélkezik.141 Pest 129 Vő. ENGEL 1988. 130 HAJNIK 1899, 19-20, 66.; SZOVÁK 1989, 300-301. 131 GYÖRFFY 1973, 336. 132 1272: BTOE I. 126. 133 1211: CDCr Ш. 106. 134 1271: CD V/l. 250-251. (keltére 1. RA 2089. sz.). 135 Vó. SZOIKA 1944, 37-45. 136 1264: MES I. 513., vö. 1272: MES I. 594. és 1252: HO VI. 74. (az utóbbi kétes hitelű, 1. RA 979. sz.). 137 1254: PILIS I. 318. 138 1264: ÁÚO VIII. 94. és 1270: ÁÚO Ш. 230-231. iss 1244: TURUL 1910, 77. 140 Vó. 1271: RHMA 526.; 1277: UB II. 103.; 1279: UB II. 132. 141 Összefoglalóan 1. FÜGEDI 1981a, 280-300.
