Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
456 SZAKÁLY FERENC elintézésükre a vármegyei gyűléseken közvetlenül is mód nyílott, illetve mert a jobbágyok közti ilyetén viszályok első renden a földesúr székére tartoztak. Vagyis: jobbára csak akkor kerültek a hódolt apparátus elé, ha az ügyben két úr jobbágyai, hódoltsági nemesek vagy hódoltsági nemesek és jobbágyok kerültek szembe egymással, s a dolgot a vármegye székhelyén nem lehetett elintézni. A hódoltsági tagozat munkájában fontosságban és gyakoriságban a tanúvallatások után mindjárt a határjárások és -igazítások következtek, mint ahogy nagyobbrészt maguk a bizonyságszedések is ennek előkészítését célozták. Másként fogalmazva: a határjárás az azt előkészítő tanúvallatásoknak a kinti vármegyétől — döntéshozatal után — a benti apparátushoz visz- szautalt eredménye volt. A hódoltsági esküdtek működése meglepően zökkenőmentesen zajlott. A jelek szerint a tanúk akkor is szívesen tettek eleget a tanúvallatásra szóló meghívónak, ha azt nem falujukban, annak közelében, hanem attól viszonylag távol rendezték.776 Az alábbi példák a ritkán felmerült problémákról adnak ízelítőt. 1651-ben maga a korábbi vizsgálatot végző hódolt esküdt jelentette ki egy füleki tanúvallatás során, hogy nem vállal felelősséget a Csemőhomoka ügyében felvett bizonyságokért, mert — bár megeskette a tanúkat — a körösiek „úgy íratták az bizonságokat az magok diákjával, azmint magok szerették, mivel hogi diáktalan [írástudatlan] ember”.777 Egy másik pesti esküdt, szalkszentmártoni Dömök Gergely ellen 1658-ban azért rendelt el vizsgálatot a kinti magisztrátus, mert Halmy Gábor instanciájára az a „vármegye esküdtje [értsd: másik esküdt] nélkül” szedett tanúvallomásokat.778 Budai Bornemissza Bolgár Pált pedig 1660-ban az késztette tiltakozásra, hogy a vármegye Varga Jánossal és „Tordány [Pilis m.], az őnagyságha fundusán és mostan az őnagysága jobbágysága alatt lakó Tenköly Istvány uraimék által” — vagyis: az ügyben érdekelt személy alattvalójának közreműködésével — vizsgálódott Pucheim komáromi főkapitány kérésére egy határkérdésben.779 Részben az arra alkalmatlan személyek részvétele, részben pedig Koháry István elfogult kecskeméti tiszttartójának, Nyéky Gábor deáknak törvényellenes beavatkozása miatt kifogásolta ifjabb Wattay Pál a Szabó Mihályné körösi nemesasszony és Kecskeméten lakó fia, Szabó Mihály közti civódásról felvett tanúvallatást. „Hódúit nemes esküt uraimék közül két deáktalan jurátust egy nemtelen deákkal leültetvén, kegyelmed maga quam procurator és interessata persona szorul szóra bizonyságoknak fassióit dictálta, sőt tempore exactionis fassionum némely résziben bizonyságok válaszit deákra fordítván, azon esküdt és fátensek intentuma s akarattya ellen, in contrarium paraszt deák emberrel íratta” — vetette Nyéky szemére perbehívó keresetben.780 A kecskemétiek panasza szerint ugyancsak 1678-ban, a lajosi puszta ügyében lefolytatott tanúvallatásra a körösiek tizenkilenc kecskemétit neveztek meg, amikor azonban azok vallomást tettek, a Kőrösről való hódolt esküdtek — Bitskey András és Kövér István — csak azokat vették fel a jegyzőkönyvbe, akik saját városuk ellen vallottak, akik „bátor hallomás szerint csak valami árnyékot kaphattak is az magok ellenünk föltett vádlásoknak alkalmazására”. Például Kis Mihály, úgymond, ezt bosszúból cselekedte, mivel a város a korábban neki adományozott kertet tőle visszavette és másnak adta. Az eljárás ellen a jelen levő kecskeméti esküdtek, valamint Nyéky tiszttartó is tiltakozott, kijelentetvén, hogy szerintük ebben az ügyben csak az „odaki szolgabírák” tehetnek megfelelő helyszíni szemlét.781 A hódolt esküdtek által lebonyolított eljárások tömegéhez mérten a panaszok száma nyugodtan elenyészőnek vehető. Ennyi támadási felületet „az odaki szolgabírák” is nyújtottak, s csak csodálni tudjuk, hogy a nemességüket már csaknem feledett, illetve a parasztból frissen nemessé vált hódoltságiak milyen szakszerűen vitték az ügyeket, jóllehet aligha valószínű, hogy sok hajuk szála görbült volna a jogi kódexek tanulmányozásában. Persze nyilvánvalóan 776 Általában azonban inkább az esküdtek mozogtak, semmint a meghallgatandókat mozgatták volna, akiknek általában csak valamelyik szomszédos faluba kellett elzarándokolnia. Bár ezek a népes gyülekezetek nyilván vonzották a környékbeli parasztságot, nyilván előfordult, hogy az érdekelt fél anyagilag is ösztönözte azokat, akiknek vallomására szüksége volt. 777 PML Acta judicialia 1651. № 9. (bár ezek az esetek szerepelnek alapul szolgáló tanulmányunkban, egyedi esetekről lévén szó, itt kivételesen megadjuk az illető adat lelőhelyét is.) 778 PML Acta judicialia 1658. № 6. 779 MOL Wattay család levéltára, a család által lajstromozott iratok, Fase. I. 103. 780 PML Intimata 1678. № 14. 781 SABB Koháry (és a Coburg hercegi) család levéltára, Pars II. № 4786.
