Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
457 jobbára gyakorlatban szerezték tapasztalataikat a kinti szolgabírák és esküdtek és az a töméntelen nemes is, akik a jegyzőkönyvekbe, jogképviselőként (procuratorként) bejegyzésre került. *** Bár igyekszünk tartózkodni az értékítéletektől, végezetül ki kell mondanunk, hogy Pest- Pilis-Solt tisztikara — mind a külső, mind a belső — imponáló teljesítményt nyújtott a 17. században. így fogjuk találni különösen akkor, ha figyelembe vesszük a megválaszthatok rendkívül szűk körét, s főleg azt, hogy a rendszert, amelyet „hódoltsági tagozataként a fentiekben leírtunk — a heves-külső-szolnokiakkal együtt — maguk az érdekeltek dolgozták ki és ültették át a gyakorlatba. A menekült vármegyék — ismét csak elsősorban az említett kettő — időhaladtával állandó térnyerésben voltak a helyi török igazgatás és jogi fórumok rovására, s hogy végül milyen melységekig hatoltak, önmagában a törökösség fogalmának bevezetése is igazolja. Ellentétben az előző századdal, az addig vegetáló nemesi vármegyék oszlopaivá váltak annak a magyar-török kettős birtoklásnak, amelyet a szakirodalom méltán minősít „világtörténeti kuriózum”-nak. Annál is inkább, mert arra még csak akad példa, hogy egy-egy területéről kiszorított hatalom, alkalomszerű visszavágások keretében, pénzt szed (vagy inkább: rabol) idegen uralom alá jutott törzsterületén, arra azonban alig, hogy valósággal újra berendezkedik az egyszer már elvesztett területen, s magához ragadja a kezdeményezést a tényleges birtokossal szemben. (Ennek persze előfeltétele volt a korábban oly hatékonyan működő török adminisztráció lezüllése, s az, hogy a törökök mindvégig konszolidációs nehézségekkel küzdöttek a magyarországi hódoltságban.) Nagy teljesítmény volt ez még akkor is, ha a menekült vármegyék befolyása jobbára a magyar lakta területekre korlátozódott. 5. A vármegye gazdálkodása Mint említettük, a 17. századra az állami adó behajtása is vármegyei feladattá vált. Az universitas lényegében ebből gazdálkodott — ebből fizette az alispáni (100 Ft-os), a szolgabírák (változó), a jegyző (150 Ft-os) tiszteletdíját és az alkalmazottak fizetését — s azt küldte be a Kamarába, ami az az évi kivetésből megmaradt. Az 1658. és az 1668.782 évi számadás bevételi oldalát már korábban közöltük, ezúttal — részletesebb bontásban — az 1664/65. és 1671/72. évi számadás adatait közöljük. (Megjegyezvén, hogy az erogatios oldal tételeit csak bizonytalanul tudtuk kategóriákba rendezni.) A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 1664/1665783 Tassy Mihály szolgabíró járása (váci járás) Bevételek: 7,25 porta utáni (6 Ft-os) adó 523 Ft 50 d A kuriális falvak taksája 11 Ft 50 d A kiskunsági fainak taksája 17 Ft 00 d A nemesek taksája 1 Ft 86 d Az ármálisták taksája 20 Ft 68 d Ugyancsak az ármálisták taksája Kiadások: 3 Ft 18 d 583 Ft 52 d Az alispánnak átadva 328 Ft 00 d A (pl. Kassára) vármegyei követek költségei 121 Ft 20 d A vármegyei jegyző múlt évi salláriumára 50 Ft 00 d A szolgabíró salláriumára (az exactiós kiadásokkal) A vármegyei alkalmazottak (poroszló, fogdmegek) fizetésére és 32 Ft 00 d költségeire 28 Ft 40 d Raboknak 24 Ft 00 d Jóváírás 7 Ft 00 d 566 Ft 00 d 782 SZAKÁLY 1981, 237-238. és 329-330. 783 BOROSY 1983-1986, III. 38^44.
