Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
446 Érdemes felfigyelni rá, hogy a szolgabírák közül egyedül Kutassy Györgynek sikerült a vármegye tényleges irányító — alispáni — posztjára kerülnie. Lényegében így volt ez már a középkorban is; legalábbis azon vármegyékben, amelyeknek tisztségviselő-névsora tanulmányozható. Csakhogy akkortájt a szolgabírákat és az alispánokat köznemesség más-más rétegéből — az előbbieket a néhány dénáros kiszállási díjra is rászoruló kisnemesek, az utóbbiakat (amennyiben a főispán másként nem rendelkezett) a bene possessionatusok közül — választották. Annak, hogy Pest-Pilis-Soltban gyakorta előfordult, hogy ugyanazon családok alispánt, illetve szolgabírát egyaránt adtak (Ráday, Földváry), végső soron más magyarázatát nem tudjuk adni, mint hogy a tisztségviselőket sokkal gondosabb mérlegelés után — valóban az irányítóképesség alapján válogatták ki —, az eredményből következtetve jó érzékkel különítve el egymástól a mindennapi aprómunkát végző szolgabíróságra, a magasabb, irányító feladatok ellátására is rákényszerült alispánságra alkalmasak körét. Pedig a választhatók köre igencsak szűkös volt: Pest-Pilis-Solt esetében elsősorban azért, mert birtokos nemesei túlnyomórészt a szomszédos Nógrádban lakván,748 egy mezőnyből két vármegye igényeit kellett kielégíteni. (Jól megmutatkozik ez a fentebb közölt Földváry-gene- alógiában és a pest-pilis-solti alispánok fenti jegyzékéből is.) Nyilvánvalóan ennek tudható be, hogy a vármegye meglehetős nagyvonalúságot tanúsított azok befogadásában, akik nemesnek vallották magukat, ám nemességük közel sem volt kétségbevonhatatlan. Erre azokról a Nógrád vármegye előtt lefolytatott perekből derül fény, amelyekben valamelyik peres fél — kivált birtoklási és örökösödési ügyekben — ellenfele nemesi származásának kétségbevonásával próbált előnyhöz jutni. (Ami automatikusan újabb — a sértett által indított — perhez vezetett.) 1651. június 30-án egy — nógrádi alispán, két ottani szolgabíró és egy esküdt jelenlétében megejtendő — birtokmegosztás során, Szécsényben (a pesti szolgabíróságot, majd hamarosan nógrádi helyettes alispánságot viselt) Budai Bornemisza Bolgár Pál mérgében azt találta mondani sógorára, a néhány év múlva pilisi szolgabíróvá lett Egry Istvánra, hogy „az vitézlő Egry István, nem tudom, ha nemes ember-é?”. Ezzel azonban már csak tetézte azt a korábbi sértést, amelyet Budai Bornemisza azzal követett el, hogy egy jobbágygyilkosság ügyében benyújtott keresetében megtagadta Egrytől a „nemes és nemzetes” titulust, s ezt azután sem volt hajlandó korrigálni, hogy Egry ragaszkodott a szöveg kijavításához. Miként az 1653. április 22-én megtartott tárgyalás tengerikígyóként tekergődző szövegéből kitetszik, ez már a sokadik megnyilvánulása volt az Egryek nemességének ügyében támadt kételkedésnek. A korábbi eseteket Budai Bornemisza gondosan összegyűjtötte és kiteregette saját védelmében. Negyven esztendős vármegyei szolgálata és prókátorkodása révén a nógrádi és pest-pilis-solti nemesség belviszonyairól szerzett ismereteit gátlástalanul felhasználva Egry fejére olvasta, hogy nagyanyja sem volt tisztában azzal, hogy férje — akit még Horvátnak tituláltak — nemes volt-e vagy sem: „0 azt bizony nem tudja és nem is tudta — mesélte 1614-ben —, azhová való ember volt akkor elsőben, és azt is, ha nemes ember volt avagy nem, s honnan származott Egré; azt mondotta, hogy horvát ember volt..., és ugyan Horváth nevőnek is hivattatott, de a fia osztán nem kedvelvén azt az vezetéknevet, s minthogy Egren született volt ez világra, úgy hivatta magát Egry Andrásnak”. A névváltoztatás sem hallgattatta azonban el Egry András nemességével kapcsolatos kételyeket. 1616-ban egy jobbágyvisszakövetelési (repetition) ügyben a perben alperesként érdekelt Beniczky Ferenc váci főkapitány őt rendelte esküdtnek Budai Bornemissza Pest megyei szolgabírája mellé. Am a felperes, Széchy András prókátora is jól ismerte a kúriák táján szállongó szóbeszédeket, hiszen legott azt kezdte el firtatni, hogy Egry „»miképpen és micsoda ember képében ül ott az mostani Incattus [vádlott, azaz Budai Bornemissza] mellett, azki akkor egyik szolgabírája volt Pest, Pilis és Solt vármegyének?« Egry András hallgatván és egy szót sem szólván, az praetensus Incattus mondotta, hogy úgy ül, mint vármegye esküdtje”. Széchy ügyvédje azonban nem hagyta annyiban a dolgot, s felszólította: „»Egiy uram, kelj ki onnan, hiszen tudod, hogy nem hogy esküdt, de csak nemes ember sem vagy te, mert ha emberségemet nem nézném, majd gonoszul járnál miattam.« És mindezeket békével elszenvedvén és semmit is nem szólván rá, felkelt a praetensus Incattus mellől Egry András és elmene békével.” SZAKÁLY FERENC 748 Nógrád vármegye 1562. és 1656. évi közgyűlési jegyzőkönyvei közti regesztakiadásának névmutatója olyany- nyira egybecseng az ugyanezen időszakból részben úgyszintén rendelkezésünkre álló Pest-Pilis-Solt vármegyeiekével, mintha egyazon megye birtokos nemeseinek jegyzékét tartanánk a kezünkben.
