Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 447 Apja gyávaságai miatt bőséggel maradt nyelnivaló fia, Egry István számára is. Ráday András pest-pilis-solti alispán éppen sógora útján üzente meg neki: „Buday uram, mondja meg kegyelmed az kegyelmed sógorának..., hogy szerezzen egy ármálist magának, hiszen maga is jól tudja és Egry István is tudhatja, hogy az ő atyja nem volt nemös embör”. Budai Bornemissza Nógrád vármegye legközelebbi közgyűlésén közvetítette a felszólítást, „de ő is se jót, se gonoszt reája nem szóllott semmit is”. Budai Bornemissza most, az 1653. évi perben azzal kívánta megadni a kegyelemdöfést sógorának, hogy fejére idézte a Hármaskönyv azon passzusait, miszerint az még nem tekinthető nemesnek, aki anyja vagy öreganyja után , jószágot bír és bírt”, sőt az sem — s számunkra ehelyütt ez különösen érdekes —, „hogy ott tisztben forgott avagy forog most is, mert azféle állapotok senkit nemessé nem tehetnek”. Ahhoz elengedhetetlen feltétel, hogy „tisztösséges nemös személyükkel és igazán költ, jó, igazságos levelekkel” igazolja leszármazását (genealógiáját).749 Hozzávetőleg Egryével egyidejűleg folyt Nógrád vármegye előtt a majdani solti szolgabíró, Kandó János nemességvizsgálati ügye is. Öt Dúló Gábor keverte hírbe, s miután „csak” egy, Bocskai István által kiadott címereslevéllel tudta igazolni nemességét, márpedig az üyeneket az ország nemesei, úgymond, kedvezőtlenül szokták fogadni. Ezért az 1652. január 29-i közgyűlésen arra utasították, hogy nyújtson be megbízhatóbb bizonyságokat. Mindemellett már március 4—5-én úgy határoztak, hogy Kandó addig is maradjon meg bírói tisztében, amíg az eljárás lezajlik. Az ügy még egy esztendő múlva is ott tartott, hogy Kandó ügyvédje ítéletet kért Dúló ellen, miközben megbízója csak azon szándékának kijelentéséig jutott, hogy a nála és Pápay Péter szolgabírónál levő iratokkal Gyöngyösi István előtt kívánja magát igazolni. További egy esztendő múltán aztán valóban összekapart bizonyos iratokat, amelyek, úgymond, tanúsítják: nem a bagácsi, hanem a famosi Kandók közül való, mire a vármegye sietve bizonyságlevelet adott neki.750 Ügy is mondhatnék, a vármegyének benyomásunk szerint nagy megkönnyebbülésére szolgált, hogy a bizonyságlevelet volt mire kiadni, hiszen az argumentáció a legcsekélyebb mértékben sem tűnik meggyőzőnek. Ugyanez vonatkozik az Egryek ügyére is, hiszen szemmel látható, hogy a család nemessége körül valami valóban nem volt rendben. Ennek ellenére a törvényszék 100 forint nyelwáltságra ítélte Budai Bornemissza Bolgár Pált, mintha csak védeni akarná perbeli ellenfelét. Mivel egyelőre felettébb hézagosán ismerjük a 17. századi nógrádi tisztikart, egyelőre nem tudjuk, hogy a vármegye azért nyújtott-e alig leplezett segédkart megtámadott tagjainak, mert tudta: nem áll érdekében szűkíteni az amúgy is szűk választékot (Kandó bírói tisztének emlegetése erre utal), vagy azért, mert úgy ítélte: Pest- Pilis-Soltba ezek is megfelelőek lesznek. Budai Bornemisza azon kijelentései ugyanis, hogy sem a nőági birtoklás, sem a vármegyei tisztségviselés nem tehet nemessé, ez utóbbira utal. Akármi is lett légyen a magyarázat, mindenképpen nagy felelősségtudatra és körültekintésre vall, hiszen így is, úgy is azt jelzi: a „nemes és nemzetes” vármegye jó időben felismerte, hogy nem áll érdekében magánvádak alapján csökkentem tagjainak számát. Vagyis: éppoly nagyvonalúan járt el „kinti” tagjaival, miként azt az ugyancsak homályos bizonyítékok alapján nemesnek elismert hódoltságiakkal tette. 2. A nemesi vármegye tevékenysége A nemesi vármegyék eredetileg az illető területen élő vagy ott (is) birtokos köznemesek jogainak védelmére: többek között a birtokjogi viták s egyéb ehhez kapcsolódó ügyek kezelésére alakultak. Legfőbb feladataik közé tartozott a birtoksértésekkel és birtokos-változásokkal járó menetrendszerű tiltakozások, ellentiltakozások, tiltások (protestatio, reprotestatio, prohibitio) közhitelű regisztrálása volt, amelynek elmulasztása esetén a figyelmetlen nemes elesett a perindítás lehetőségétől. Röviden szólva: a vármegye első renden a területén kialakult — és állandó átalakulásban levő — birtokrendszer folyamatos „karbantartás”-át végezte. Hasonló közszolgálati funkciókat láttak el az ún. hiteleshelyek (közhitelű egyházi testületek) is. Kezdetben — a környékbeli köznemesek közül kijelölt királyi emberekkel (homo regius) — jószerivel csak a hiteleshelyek végeztek birtokhatárokra, birtoksértésre, jobbágy- szöktetésre, anyagi kártételre vonatkozó vizsgálatot. A 15. században szokássá vált, hogy a központi adminisztráció párhuzamosan ugyanazt az ügyet hiteleshellyel és a területileg ille■749 TÓTH s a> n. 48-62. 750 TÓTH s. a., II. 2., 14., 30. és 79.
