Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
akik immár a töröktől lakott várakon kívül — például tisztes számmal Kecskeméten709 — is megtelepedtek. A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 439 IX. A VISSZAÉPÜLT NEMESI VÁRMEGYE 1. A nemesi vármegye kinti tagozata Pest-Solt és Pilis vármegye (egyelőre még hangsúlyozottan így, különválasztva!) működését attól fogva, hogy 1597 nyarán — igaz, Sárospatakról — még hallunk Pest megye alispánjáról, 1612-ig sűrű homály fedi. E jelenség egyáltalán nem magától értetődő. Bár ez az időszak a „tizenötéves háború” második szakaszával és zavaros „utójátékai”-val esik egybe, ám Váccal együtt Pest megye északi része bő negyedszázadra magyar fennhatóság alá került, miként 1595 és 1605 között Esztergom visszavétele mentesítette a török ellenőrzéstől Pilis java részét is. A fejlemények ismeretében arra gondolhatnók, hogy a Pest-Pilis-Solt megyében birtokos nemesség lakóhelyének, Nógrádnak közgyűléseit vette igénybe jogügyleteihez. (Hiszen, láthattuk, a háború alatt sem volt hajlandó lemondani török megszállás alatti helységei szolgáltatásairól.) Legnagyobb elképedésünkre azonban ennek nyoma sincs Nógrád 1597 és 1603 közt folyamatosan vezetett jegyzőkönyveiben. A jóval több mint 1000 bejegyzés között egyetlen egyben szerepel Pest megye neve, olyanként, mint amelynek — Heveshez hasonlóan710 — nincs sem fő-, sem alispánja, sem másféle bírói fóruma. Barkóczy János 1602. január 27-én éppen emiatt kérte a vármegyét: követei útján eszközölje ki az országgyűléstől olyan bírák kirendelését, akik az ilyen területek ügyeiben eljárhatnak.711 Tudomásunk — és a jelek — szerint az 1602. március-áprilisi országgyűlés nem határozott ebben az ügyben;712 az érdekelt felek alkalmasint a hiteleshelyek előtt tettek akaratnyilvánításokat jogaik megvédelmezésére. Pest-Pilis-Solt vármegyéről a 17. század második évtizedétől fogva beszélhetünk. Solt egyesítését Pest megyével 1569-ben törvény rendelte el. Pilis csatlakozásának részletei nem ismeretesek: először egy 1619. évi ingyenmunka törvény említi Pesttel egy egységként;713 1613-ban még külön, 1626-ban viszont már Pesttel és Solttal együtt vették számba dikáit.714 Pest-Pilis-Solt vármegye mint testület újjászerveződésének kezdeteiről az 1610-es évek második felében ragadhatok meg. Egy 1617. évi kiadvány intitulációjában ezt olvassuk: ,,Fran- ciscus Zthrwcz vicecomes, judices nobilium et jurati assessores sedis judiciariae comitatus Newgradiensis nec non causarum in comitatu Pesthiensi movendarum ex palatinali commissione judices”-715 Ekkortájt tehát Thurzó György nádor még elégségesnek ítélte az újjátele- pedőben levő Pest megye ügyeinek vitelére felhatalmazni a nógrádi tisztikart, amelynek élén a váci főkapitány-helyettes állott. Alkalmasint így lehetett ez legkésőbb a „tizenötéves háború” vége óta. 1603-ig — mint említettük — a nógrádi jegyzőkönyvekben nem esik szó Pest-Pilis-Solt megyei ügyekről, 1616-ban viszont már arról értesülünk, hogy Strucz „főnök”-e, Beniczky Ferenc váci főkapitány delegált esküdtet az ítélkezésre készülő pesti szolgabíró, Budai Bornemissza Bolgár Pál mellé716 (akinek egyébként e minőségében 1618-ból is maradt ránk levele).717 Ez részben arra utal, hogy Beniczkynek is volt beleszólása a vármegye ügyeibe, s — mivel a tárgyalt ügyben maga Beniczky is érintett volt — arra, hogy a nagyhatalmú főtiszt e minőségében nem sokat adott a formaságokra. Akárhogy is volt, az világosan kiderül az adatokból, hogy Pest megyének volt — ugyan Nógráddal közös — alispánja, feltehetőleg külön szolgabírája és esküdtje, akik törvényszékként is működtek. (Hogy miért külön csak Pestét, egyelőre nem tudtuk kinyomozni.) 709 IVÁNYOSI 1993, 7-32. passim. 710 Heves-Külső-Szolnok vármegye tetszhalála legkésőbb 1609-ig tartott; 1609-ben Gömörrel egyesítve találjuk (SZEDERKÉNYI 1890-1893, III. 3.). 711 TÓTH s. a., 1/993. sz. (1602. január 27.) 712 Vó. МОЕ X. 3-98. és CIH III. 713 1618: 51. te. (CIH III. 152-153.). 714 SZAKALY 1995a, 64-68. (14-15. sz-ok). - Hogy Pilis külön összeírását viszonylag gyorsabb újjátelepülése tette szükségessé, alátámasztani látszik az 1609: 61. te. is, amely a megye három része közül egyedül csak Pilist értékelte ingyenmunkára foghatónak (CIH III. 72-73.). 715 SZAKÁLY 1991, 83. 716 Ezt Budai Bornemissza mesélte egy 1653. évi perben (TÓTH s. а., П. 55.). 717 PML Acta miscellanea antiqua (1618. október 27.: PPS vármegye „egyik szolgabírója”, esküdtjével együtt bizonyságlevelet ad ki.).
