Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
432 SZAKÁLY FERENC dósukat láthatólag az vezette, hogy onnét kell szerezni, ahol van, s mivel egyre kevesebb ilyen hely akadt, egyre jobban a három városra zúdultak.668 A magyar hadinép nemigen volt tekintettel a hosszú háborút a vége felé időről időre megszakító fegyverszünetekre sem. Murád vezír és Ali budai pasa 1604. március 7-én a következő békeszegést rótták fel a tárgyalásokon a császáriak részéről vezető Adolf ab Alt- hannak: „az mi tolmácsunk, Omer vajda és az mi emberünknek, úgymint Emir agának felesége és szolgái és az gyömli Redzsep agának az nénje és annak gyermöki és ezek nélkül még egy néhány emberek, az pesti kapitánynak is mellette két késérő emberi lévén, Kórósról ide júvén, 30 lovas katonánál több volt, azkik hátul érték [őket]. És ezök is, azt mondván, hogy még frigy vagyon köztünk, sem vereködtek, sem el nem futottak előttök, s mindenikét elfogták. Kik mellett, hogy ha az pesti kapitánnak emböri mehettök nem voltak volna, tehát Szolnokból ki sem indultak volna. És ezöknek mindön marhájokat elvötték, és még 1000 aranyat, sarcot szabtak nekik. És két szolgával vagy két asszony embört 40 napra eleresztöttek az 1000 aranynak megszerzésére. És valami gyermököket is eresztöttek még velők, kik ide Budára jöttek szegények.”669 A levél latin fordításához mellékelve van azoknak a tárgyaknak a jegyzéke, amelyeket a — mint ebből kiderül — huszárok és hajdúk foglyaiktól, illetve külön Emir agától elszedtek. A jegyzékek ismertetése oldalakat venne igénybe, ezért itt érjük be annyival, hogy a zsákmányban — néhány ló és némi készpénz mellett — tucat számra akadt lószerszám, ezüst és aranyozott fegyver, női és férfi ruha s felsorolhatatlanul sok egyéb holmi.670 Pogrányi Benedek érsekújvári kapitány 1604. június 27-én kelt jelentése szerint a nagykőrösiek megelégelvén a grasszáló végváriak kihágásait, védelmükre egy magyar katonát kértek tőle; Pogrányi a számára beszerzendő salvus conductusért fordult Althannhoz. Bármenynyire furcsállhatjuk is, Pogrányi ezt bevett régi szokásnak (secundum consuetudinem antiquam) mondja. Vagyis: Nagykőrös — és nyilván a „három város” másik két tagja is — tatár és keresztény őrrel igyekezett megvédeni magát a minden felől fenyegető csapásoktól.671 A mérhetetlenül sok nyomorúság láttán nem lehet megrendülés nélkül olvasni azon 1599. évi bejegyzést, miszerint Kecskemét város — miként nyilván Nagykőrös is — ez évben is elküldte megbízottját Debrecenbe új iskolamesterért.672 Régi bevett szokás szerint a három városban kerestek menedéket azok a környékbeliek is, akik úgy remélték, lakóhelyükhöz közel — esetleg ottani haszonvételeiket továbbra is használva — átvészelhetik a hadjárásokat. így a nyársapátiak nyomára Cegléden és Nagykőrösön, a tiszakécskiekére úgyszintén Nagykőrösön bukkanunk, s aligha kétséges, hogy — még a Dunántúlról is — sokan találtak menedéket Kecskeméten is.673 Aztán az 1600-as évek elején az elpusztíthatatlannak tűnő három város megmaradt lakossága is úgy döntött, hogy szekérhátra rakja családját és maradék vagyonát;674 1604-ig vadak lakták a környék negyedik „nagyvárosát”, az átlagosnál védettebb fekvésű Ráckevit is 675 Kétségtelen persze, hogy az utaktól félreeső falvakban, istenháta mögötti helyeken mindig megpróbált eltengődni egypár elszánt paraszt. A három megye Dunán inneni és túli részének összképét azonban nem a pislákoló élet, hanem a pusztulás uralta. Hangozzék is bármily furcsán, a három megye pusztulásának legkritikusabb kérdése, hogy lakói hol húzták meg magukat visszatértükig, vagy — amennyiben új lakóhelyükön maradtak — ezt hol tették. Szórványadatok persze akadnak. Egy 1642. évi tanúvallomás szerint Császár Péter kecskeméti nemes az Érsekújvár melletti Gúgon (Nyitra m.) talált magának új otthont.676 1651-ben a Komárom megyei Szentpéteren az iránt tudakozódott a hatóság: „Tudják-e az tanúk, hogy az Alföld és Sárköz elpusztulván, onnan ide Komárom vármegyében följüvén Kun János, Kun Balázsnak atyja, azmely Kun János oda alá Feketen lakott, az atyja Kun Balázs és az öregatyja Kun Barabás volt?” Hilley Mihály erre azt válaszolta: „Emlékezem reá, hogy Tőke János, Miskei Lázár, Borin Mihály oda alá való nemesek ide fölszakadván, voltak bizonysági Kun Jánosnak, Kun Balázs atyjának Komárom vármegye 668 Az egész eseménysorra 1. HORNYIK 1860-1866, П. 39-72. 669 BAYERLE 1991, 5. (ókalendárium szerinti keltezéssel, 1604. február 25.). 670 ÖStA HHStA Turcica, Karton 88. 1604. März-Juni. ff. 33-36. 671 ÖStA HHStA Turcica, Karton 88. 1604. März-Juni. ff. 155156. 672 HORNYIK 1860-1866, П. 48. 673 ÉRI 1958, 23-24. és SZAKÁLY 1981, 151. 374 FÖLDVÁRY 1898, I. 166. (3. sz. jegyz.). 675 „Rác-Keve második megszállása után lévő jó gondviselő bírák...” (MAGDICS 1888, 94.). 676 PML Acta judicialia 1642: 3.
