Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 433 előtt, és úgy vette be az nemes vármegye azt is.”677 (Vagyis: Szentpéteren legalább négy solti kisnemes telepedett meg.) 1607-ben egy tekintélyes ceglédi, kecskeméti és nagykőrösi csoportot abban a pillanatban fedezünk fel a Komárom megyei Udvardon és Naszvadon, amikor — megunván a hajdúk mérhetetlen kegyetlenségét — nagy török kísérettel, 171 szekéren éppen hazaindulni készültek.678 Ez a néhány adat persze csepp a tengerben, hiszen közel 100 000 ember új lakóhelyét kellene megtalálnunk. S ebben különösen az akadályoz bennünket, hogy a számításba vehető megyékben sehol sem találunk olyan népességgyarapodást,679 ami mögött a Pest, Pilis és Solt megyei menekülőket feltételezhetnők. 3. A vontatott újjátelepedés fázisai. Az etnikai viszonyok módosulása Miközben jelen ismereteink szintjén semmi esélyünk arra, hogy a menekülésből hazatértek, az új lakóhelyükön ragadtak és az újonnan a Hódoltságba költözöttek akárcsak hozzávetőleges létszámát is felbecsüljük, viszonylag pontos kép rajzolható a pusztulás mértékéről és az újratelepülés fázisairól.680 Az előbbit viszonylag egyszerűen megragadhatjuk az utolsó 16. századi török defterben (1590) összeszámlálható lakott helységek és az újranépesedési folyamat eredményeként a 17. században új életre kelt helységek legmagasabb számával. Pest, Pilis és Solt megye területén így 35%-os arányszámot kapunk, ami azt jelenti, hogy hosszú, visszaesésekkel megszakított folyamat eredményeként, az előző századvégen létezett települések 2/3-a állott helyre, másként fogalmazva: minden harmadik helység vált véglegesen pusztává. Ez jóval rosszabb arány, mint a Heves-Külső-Szolnok megyei (17%), messze kedvezőbb viszont, mint azon dunántúli részeké, amelyeken a fenti összehasonlítást úgyszintén elvégezhettük.681 A végeredményt persze kedvezőtlenül befolyásolja, hogy az 1590-ben sok olyan alig-alig életképes kis falut is figyelembe vettünk, amelyeknek lakosai — amennyiben visszatelepültek a Hódoltságba — nem saját egykori lakóhelyüket, hanem valamelyik közeli, de népesebb települést választották otthonuknak.682 Tehették ezt annál is inkább, mert a beköltözőiteknek módjuk volt arra, hogy az egykori határukat kijárva műveljék. A helyreállítás időbeli megoszlását helykímélés céljából ezúttal is térképen ábrázoljuk, megkülönböztető jellel szemléltetve a háború végétől 1613-ig, az 1613, és 1626, az 1626 és 1639 közti tizenhárom, az 1639 és 1647 közti nyolc, az 1647 és 1663 — a következő török háború — közti tizenhat esztendőben, s végül az 1663/1664 után újranépesülteket. Ezt a műveletet alapvetően a megfelelő évi Pest-Pilis-Solt vármegyei dikajegyzékek feldolgozásával végeztük el.683 (Lásd a III. és IV sz. térképlapot a kötet végén.) A bontás az alábbi visszate- lepülési ritmust mutatja: Az újjátelepült helységek száma Pilis Pest északi Pest déli Solt Összesen Az összes újjátelepült% -ában része 1613-ig 13 1 317 11,0 1613-1626 7 22 12 20 61 39,4 1626-1639 2 10 10 1 23 14,8 1639-16476 2 1 9 5,8 1647-16634 4 1 9 5,8 1664 után 4 3 3 26 36 23,2 1 Összesen 26 46 34 49 155 100,0 677 PML Acta judicialia 1651: 13. 678 BENDA 1978, 100. (35. sz. jegyz.). 679 DÁVID é. n. 680 Az, hogy melyik faluhelyet mikor szállták meg újra, százféle tényezőtől és körülménytől függött. íme, például az arra járó parasztok diskurzusa Püspökhatvan késedelmes visszatelepüléséről: „mikor még Püspökhatvan és Győrök puszta volt, az országúton több társaival ment, beszélgettenek Püspökhatvana felől. »Csuda, úgymond, hogy Püspök- hatvanát meg nem szállják, möly jó tája is vagyon« mondották az több társai: »nem szállják, édes atyámfia, mert igen kicsin határa vagyon«” (PML Acta judicialia 1653: 10. 3. tanú.) 681 KÁLDY-NAGY1985, passim és KOSÁRY1965,16-19. alapján; SZAKALY 1997, 151-164. - Mint az alábbiakból kiderül, meglehet, hogy e számot előbb-utóbb korrigálnunk kell. 682 Ceglédi példákra 1. CEGLÉD 1982,107. - Ennek vizsgálatát gátolja, hogy az 1590. évi budai szandzsák-összeírás névanyaga még nem hozzáférhető. 683 SZAKALY 1995a, 64-107. (1/14-24. sz-ok, különösen 14., 15., 17., 19. sz-ok), a tizedjegyzékek közül különösen: 192-199. (23. sz.). Szórványadatokat főleg a PML Acta judicialia sorozatban és családi levéltárakban találtunk.
