Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
42 ZSOLDOS ATTILA ispánsági várától nem messze. Építtetője IV Béla felesége, Mária királyné volt, aki magánkincseiből fedezte a nyilván tetemes költségeket. A királyné a Nyúl-szigeten létesített kolostor apácáinak, valamint a környékbeli özvegyek és árvák menedékének szánta a várat egy esetlegesen bekövetkező újabb tatár támadás idejére. 1259-ben már állt a vár, melynek elkészülte után IV Béla feleségének adományozta a várat „a pilisi ispánsággal és kerülettel együtt” (cum comitatu et districtu de Pelis)ßs Az adomány, ehhez nem fér kétség, a pihsi erdőispánság területén fekvő királyi javakat juttatta Mária kezére," egymáshoz kapcsolva az újonnan épült visegrádi vár és a pilisi ispánság sorsát. A vár és az ispánság együttes igazgatásának gondolata azonban aligha ekkor született meg, a pilisi ispán ugyanis már egy előző évből, 1258-ból származó adat szerint Visegrádon székelt.98 99 100 A kapcsolat mindenesetre tartósnak bizonyult: a későbbiekben a pilisi ispánok a visegrádi várnagyságot is viselték.101 A 13. század második felében a pilisi erdőispánság mind a birtokviszonyok, mind a helyi társadalom tekintetében a vármegyékhez hasonló formát öltött. 1299-ben a pilisi apát Kalászra és Keszibe való eskütársait Pilis megyei nemeseknek (nobiles in comitatu de Pylis existentes) mondták.102 A Pilis megyei szolgabírák — egyikük megint csak kalászi nemes — 1333. évi feltűnése103 pedig a fejlődés végpontját jelöli ki: az erdőuradalomból megyévé alakult Pilis éppoly szervezettel rendelkezik ekkortájt már, mint az ország bármely más megyéje. 3. A Nagy-sziget ispánsága A Pilis-erdőből az Arpád-kor végére Pilis megyét formáló fejlődési modell adta meg a középkorban általánosan Nagy-szigetnek nevezett mai Csepel-sziget korai történetének kereteit. A sziget ugyanis éppúgy királyi magánuradalom volt, mint a Pilis-erdő. A két terület azonos alapokon meginduló fejlődése jó ideig párhuzamos pályákon futott, melyek csak az Arpád-kor utolsó évtizedeiben távolodtak el egymástól. A sziget múltjáról a 13. század elején író Anonymus az alábbiak szerint számol be: „Árpád vezér a Duna mentén a nagy szigetig haladt. Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, majd Árpád vezér meg nemesei bevonultak arra. Mikor látták a helynek a termékenységét és gazdagságát, továbbá hogy a Duna vize milyen erőssége neki, kimondhatatlanul megszerették. Egyszersmind elhatározták, hogy ez lesz a vezéri sziget, s a nemes személyek mindegyike ott udvart meg majort kap. Árpád vezér meghagyta, hogy minden lovát vigyék oda és ott legeltessék. Lovászai fölé mesterül egy igen okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, azért nevezték el azt a szigetet Csepelnek egészen a mai napig.” Anonymus művében innen indultak Arpádék Pannónia meghódítására s annak bevégezte után ide is tértek vissza, s itt fogadta Árpád Mén-Marót békét kérő követeit.104 Meglehet, hogy a Névtelen történeti maggal bíró hagyományt foglalt írásba gesztájában, az viszont bizonyos, hogy elbeszélése megformálásakor — munkamódszerének megfelelően — saját korának viszonyait elegyítette azzal. A kunok, illetve a lovászmesteri méltóság szerepeltetése nyilvánvaló anakronizmus, miként az is feltehető, hogy Mén-Marót követségének csepeli fogadásához az adhatta az ötletet, hogy III. Béla király — akinek Anonymus egykoron jegyzője volt — a Csepel-szigeten látta vendégül ünnepélyes vadászaton a keresztes hadjárata során Magyarországon átvonuló I. Frigyes német-római császárt, s Imre király 1203-ban valóban itt fogadta Kulin bosnyák bán követségét.105 A sziget korai történetére nézve biztos támpontot kínál II. Géza király egy 1148. évi oklevele. Ebben szó esik arról, hogy Szent László király — egyebek mellett — a „megyeri révtől a király nagy szigetéig” (a portu Meger usque ad Magnam Insulam regis) terjedő Duna-szakasz halászatát az óbudai káptalannak adta.106 A 11. század utolsó negyedében tehát 98 1259: BTOE I. 68-69., vő. BTOE I. 78-79. 99 Utóbb hasonló módon adja Béla Pozsegát is feleségének, vö. KRISTÓ 1979, 29. 100 Az esztergomi káptalan ugyanis Visegrádra küldte ki megbízottját Fülöp pilisi ispán végrendelkezni kívánó feleségéhez (1258: HO VI. 95.). 101 1285: Eyza comes de Pylis et castellanus de Wisegrad - MESII. 207. - A gyakorlat folytatódott az Anjou-korban is, 1. ENGEL 1996, I. 163. 102 1299: PILIS I. 418. 103 1333: АО III. 27-28. 104 SRH I. 88-89., 101. A magyar szöveg Pais Dezső fordítása (MKI 48.). 105 CFHH I. 292.; 1203: CD II. 407-408. 106 DHA I. 308.
