Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 427 törökökhöz: Bocskai István támogatása ürügyén Lala Mehmed nagyvezír 1605. október 7-én megadásra kényszerítette őrségét. Az ostrom 1605. augusztus 30-tól október 3-ig tartott.638 Mindeközben a keresztény hadak többször megpróbálkoztak a Budát nyugatról és keletről biztosító szárnyak felgöngyölítésével is. 1593-ban még csak kísérleteztek Székesfehérvár visszavételével (1593. október 28-november 3.), majd a vállalkozást, részleges sikerrel, 1599- ben megismételték (május 9-én Pálffynak csak a külvárosokat sikerült bevennie, a várat magát nem). Ami nem sikerült 1599-ben, sikerült két esztendővel később (1601. szeptember 9-20.), sőt a diadalt Pálífy azzal is megtetézte, hogy október 24-én a Sárréten szétverte magának a nagyvezímek a seregét. Igaz, a dicsőség nem tartott sokáig: Székesfehérvár 1602. augusztus 29-én — kerek kétheti ostrom után — visszakerült török birtokba.639 Folyamatosan folytak harcok az ellentett oldalon is. Christoph Tiefenbach felső-magyarországi főkapitány sikertelen 1594. évi vállalkozása után (amely két hónapig tartott) Miksa főhercegnek 1596. szeptember 5-én végre sikerült megtörnie a nem túl erős Hatvan ellenállását, amely azonban Eger eleste (1596. október 13.) után legott visszakerült a törökhöz. 1603 novemberében a Pesten állomásozó Hermann Russworm határozta el magát Hatvan megtámadására. Vállalkozása gyors sikerrel járt, ám annak ezúttal sem örülhettek sokáig: 1604 októberében Pest feladása magával rántotta a bukásba Hatvant is.640 A váltakozó sikerrel folyó háborúskodás természetesen nemcsak az adott vár közvetlen környékét érintette, hanem kiterjedt jószerivel az egész Hódoltságra és annak tágabb környékére. A Hadi Tanács először 1598-ban szánta rá magát, hogy magát a Hódoltság központját, Budát vegye célba, amit 1602-ben és 1603-ban megismételt. Mindhárom alkalommal — 1598. szeptember közepe-november 3., 1602. október eleje-november 9. és 1603. szeptember 17- november 10. (mindösszesen négy hónap) — csúfosan leszerepeltek, s már az is nagy eredménynek számított, hogy Pestet időlegesen megszerezhették.641 Mint a fentiekből kitetszik, Buda három ostromát leszámítva, a háború rőt lángjai éppen csak „körülnyalogatták” megyéinket; különösen Esztergom, Székesfehérvár és Buda ostromai által egyaránt érintett Pilis megyét és Pest megye északi, Pest és Hatvan közé eső részét. Az itteni várak közül mindössze egyetlen akadt, amely — megváltoztatván a térség katonai viszonyait — tartós hódításnak bizonyult; ez Vác volt. Mivel a Buda vagy Hatvan felé igyekvő keresztény csapatok részben a Dunán, részben annak bal partján vonultak délkeletnek, ez a kis vár — amelynek külvárosai nyitottan, védművek nélkül álltak — eleve arra volt ítélve, hogy mindannyiszor gazdát cseréljen, amikor csak hadjárás zajlik a megnevezett útvonalon. Vác csekély őrsége nem is tehetett mást, mint hogy vagy elmenekül, vagy az első ágyúlövésre, esetleg még az előtt megadja magát, akár török, akár császári sereg érkezett alája. (A kivert törökök az utóbbi esetben rendszerint Budán kerestek menedéket.) Nagyjában-egészében ugyanez mondható el a túlparti Visegrádról is, bár ennek fellegvára egy sietősen előrenyomuló sereg ellen némivel több biztonságot nyújtott, igaz, Budához való közelsége miatt huzamosabb ideig nem maradhatott ellenséges kézen. E sajátossága nem teszi éppen könnyűvé Vác és Visegrád oda- és visszafoglalásai pontos kronológiájának elkészítését, bár a gazdacserével valamennyi Buda felé, illetve onnan induló hadmozgás esetén számolhatunk. Bár a keresztény hadvezetés utóbb is több ízben kiüríteni kényszerült (1597, 1599, 1601) Vác többszöri „nekifutásra” 1596. június végétől maradt tartós keresztény birtokban.642 A törökök erőfeszítéseiket az Esztergommal egyidejűleg elvesztett Visegrád, Vác és Zsámbék643 visszavételére koncentrálták. Istvánffy Miklós egykorú előadása jól illusztrálja a Visegrád, illetve Vác ellenállási képessége közti különbséget is:644 „Visegrád magas és jól megerősített helyen fekszik, ahol egykor a magyar koronát egy márvány fülkében őrizték. A vár, a palota és Károly királynak háza között — az utóbbinak ma már csak romjai láthatók — van a Duna mellett épült elég erős víztorony. Az ellenség 638 CSORBA 1978, 136-171. 639 VERESS-SIKLÓSI 1990, 147-164. 640 A Magyarország történeti kronológiája Hatvan összes ostromáról megfeledkezett (vö. MTKr II. 425-427.). Tájékoztat róla: SZEDERKÉNYI 1890-1893, H. 284-288. és Ш. 7.; KÁRPÁTHY-KRAVJÁNSZKY 1936, 4-6., 9-12. és 15-17. 641 Újabban 1. SUGÁR 1979, 133-168. 642 TRAGOR 1929, 102-108.; KARCSÚ 1880-1888.; KÁRPÁTHY-KRAVJÁNSZKY 1936, passim és JAKUS 1989. 643 Zsámbékot időlegesen 1595-ben foglalták vissza, ám szeptemberben ismét török kézen találjuk (MTKr H. 415.). 644 ISTVÁNFFY 393-395.
