Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
414 SZAKÁLY FERENC Cegléd (16 előfordulás): György (Dédes, Borsod m., 1607); István (Abaújnádasd, Abaúj m., 1588; Detek, Abaúj m., 1594; Nagyhalász, Szabolcs m., 1578-1581 és 1597; Azar, Zemplén m., 1601; Céke, Zemplén m., 1601; Nagykövesd, Zemplén m., 1608-1612), János (Vizsoly, Torna m., 1579-1583, 1594, 1597/1598; Lelesz, Zemplén m., 1605; Nagykövesd, Zemplén m., 1598-1600; Szilvásújfalu, Zemplén m., 1601-1603), Lőrinc (Berzéte, Gömör m., 1601/1602); Luceus János (Balaton, Borsod m., 1606), Menyhért (Arló, Borsod m., 1608), Sarcerius Mátyás (Csörgő, Zemplén m., 1598/1599), Zandocinus (Magyarsas, Külső-Szolnok v. Bihar m., 1607- 1611); Kecskemét (11 előfordulás): Benedek (Nagypeleske, Szatmár m., 1582; Szamosújlak, Szatmár m., 1578; Mikóháza, Zemplén m., 1580), Demeter (Lázári, Szatmár m., 1607), János (Felsődobsza, 1597/1598; Gadna, Abaúj m., 1605; Szalonna, Borsod m., 1610/1611; Zsiliz, Borsod m., 1585), Keserű Tamás (Felnémet, Heves m., 1579-1581 és Gyöngyöspata, Heves m., 1582-1583), Mihály (Gyöngyös, Heves m., 1606), Péter (Vitány, Zemplén m., 1594-1598), János (Jánosi, Gömör m., 1608); Ráckevi (11 előfordulás): Kevi Pál (Püspökladány, Bihar m., 1599; Ibrány, Szabolcs m., 1600), Balázs (Felnémet, Heves m., 1579), Gyúrói Pál (Gálszécs, Zemplén m., 1598 és 1602- 1609; Tolcsva, Zemplén m., 1599/1600), Pál (Vári, Bereg m., 1578-1580; Hajdúszoboszló, 1609 és 1612; Pálóc, Ugocsa m., 1573); Nagykőrös (7 előfordulás): Ferenc (Dobóruszka, Ung m., 1595; Nagyszeretve, Ung m.; 1609; Palágy, Ung m., 1590/1591), Gergely (Magyarnyárád, Borsod m., 1576), János (Alattyán, Külső-Szolnok m., 1579/1580), Jakab (Vaja, Szabolcs m., 1600; Olcsva, Szatmár m. 1605), Tóbiás (Saláncújváros, Abaúj m., 1580-1587); Buda (5 előfordulás): Gáspár (Gyöngyöspata, Heves m., 1606), János (Tiszabezdéd, Szabolcs m., 1576/1577; Bátfa, Ung m. 1589/1590; Császlóc, Ung m., 1589-1591; Szelmec, Ung m., 1588); Foktő (5 előfordulás): Illés (Őrdarma, Ung m., 1595), Pap Illés (Vetés, Szatmár m., 1610), P Illés (Turterebes, Ugocsa m., 1609), Máté (Diósgyőr, Borsod m., 1597; Szendrő, Borsod m., 1602; Sajókeresztúr, Borsod m.; 1610-1613); Vác (3 előfordulás): Menyhért, (Márokpapi, Bereg m., 1599; Petneháza, Szabolcs m., 1608) Péter (Mád, Zemplén m., 1609). A fenti felsorolás — a módszerből fakadó természetes torzításokkal561 — mutatja a legjelentősebb Pest és Solt megyei gyülekezetek kibocsátó-képességét, vagyis: az iskola és az ott szolgáló lelkész és tanító működésének hatékonyságát. Mivel Foktőt tulajdonképpen két személy képviseli,562 azt a fontossági sort támasztja alá, amelyet a fentiekben szórványadatok alapján már felállítottunk. Ha a hercegszöllősi kánonokat érvényesnek tartjuk az alsó-dunamellékire is — ami már csak a szerző személye miatt is bizonyos — eléggé pontosan megrajzolhatjuk az egyházi szolgálat elvárásait, főbb „szolgáltatásait” és — részben — az azok körüli vitákat. Mivel a szöveg hozzáférhető,563 erre itt nem terjeszkednénk ki. Természetesen nem vállalkozhatunk arra sem, hogy részletesen taglaljuk a térség legjelentősebb egyházi személyiségének, Szegedi Kis Istvánnak — sokat citált, de még mindig sok megfejtésre váró elemet tartalmazó — életrajzát sem. Működéséből és műveiből két vonást emelnénk itt ki mint a szituációra és a magyarországi helvét egyház csúcsteljesítményeire jellemző mozzanatot. 1. Hogy a református lelkész mennyire a társadalom részévé tudott válni; Skaricza úgy mutatja be mestere hétköznapjait, hogy az bármely módosabb ráckevi polgárháztartásra rá- illenék (leszámítva természetesen az alkalmi tudományos „szimpoziomokat” többszólamú karéneklést).564 561 Nyilvánvaló például, hogy az 1590 és 1609 között különböző Ung megyei helyeken szolgáló Körösi Ferenc — bár három „tételben” szerepel — egyazon személy. 562 Legalábbis fennáll a lehetőség, hogy az 1595 és 1610 között Eszakkelet-Magyarországon vándorló Foktői Illés és Foktői P Illés, valamint az 1597 és 1613 között meglehetősen „előkelő” borsodi helyeken szolgáló Foktői Máté ugyanazon személy (Még hozzájuk kell számítani a leghíresebb Foktövit, Jánost, akiről a 17. századi részben szólunk majd.) A két Budai János példája azonban fokozott óvatosságra int, hiszen az ungi szolgálati helyek miatt egyazon személynek vélnők, ám az évszámok ütközése elárulja, hogy helytelenül cselekednénk. 563 MOKOS 1901 (számozatlan fakszimile). 564 Skaricza M.: Stephani Szegedi vita. (KATHONA 1974, 135-137.) - Megjegyzendő persze, hogy a lelkész tudományos beszélgetőpartnerei is egyszerű polgárok voltak, s hogy ebben a korban a nép szokatlanul nagy figyelemmel követte a vallásváltással kapcsolatos vitákat (MT III. 510.).
