Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
412 SZAKALY FERENC után — leginkább 1566-ban — kerültek török megszállás alá, másfelől túlnyúltak a Hódoltság határain.542 Egy ekkora szuperintendencia teljességgel kezelhetetlennek és irányíthatatlannak tűnik egy mégoly központi fekvésű hódoltsági mezővárosból is, mint amilyen Ráckevi volt. Nem csoda tehát, hogy a 17. századra az Alsó-Dunamellék és Baranya igazolhatóan szét is vált. Tény viszont, hogy külső-somogyi gyülekezetek még a szétválás után is az alsó-duna- melléki részei maradtak. Igaz a Duna túloldaláról való irányításuk rengeteg problémát vetett fel,543 igazolva azon állításunkat, miszerint egy ekkora egyházkerület kezelhetetlen. Problémák vetődnek fel Szegedi Kis püspökségével, különösképp annak folyamatosságával kapcsolatban is. Skaricza azon közlését, hogy Szegedi Kis elnyerte az „egész Baranya” főlelkipásztori tisztét, nincs okunk kétségbe vonni: elképzelhetetlen, hogy a hűséges tanítvány szeretett mestere felnagyítására valótlant állított volna egy eleve megjelentetésre szánt, utóbb széles körben olvasott nyomtatványban. Arra azonban mindenképpen fel kell figyelnünk, hogy gyanús buzgósággal bizonygatja: Sztárai és Szegedi Kis mindenben egyeztették nézeteiket, sőt az utóbbi az előbbi „buzdítására” vállalkozott arra, hogy 49 esztendős korában ordináltassa magát.544 Nagyon is elképzelhető, hogy a lekerekített előadás szavai mögött valójában a két hatalmas formátumú személyiség ellentéte rejhk: azért kellett oly gyakran egyeztetniük, mert dogmatikai és liturgiái kérdésekben élesen szembekerültek egymással, s a népnek — mint az ország magyar lakta vidékein általában — az újonnan érkezett nézetei tetszettek jobban. Ha jó helyen tapogatózunk, úgy ezeken a részeken a helvétek győzelmét jó évtizeddel előbbre — 1554-re — tehetjük, mint Baranyában, amiből persze nem következik, hogy így lett volna a Duna-Tisza közén is. Csakis így történhetett ugyanis, hogy a döntés jogával rendelkező gyülekezetek a környékbeli reformáció kezdeményezőjével és hősével szemben — az egyébként nem feltétlenül fiatalabb — Szegedi Kist preferálták, Sztárait mintegy visszaminősítvén esperesnek, akire egyébként is rossz fényt vetett, hogy „őtet is megbíija níha az harag, niha az bor is”.545 Ami a folyamatosságot illeti, e nézet hirdetői túl könnyen túllépnek azon a tényen, hogy — miközben Skaricza ráckevi lelkészként egyáltalán nem mondja püspöknek Szegedi Kist — Bakonyi Albert ceglédi papot, aki mellett Szegedi Kis az 1540-es években a tanítói tisztet töltötte be, viszont kétszer is episcopusnak titulálja.546 Ettől még persze Bakonyi lehetett volna — miként feltételezik — csupán „egyszerű” esperes is,547 ám Skaricza 1562-ben „tiszteletreméltó öregnek”548 titulálja őt, ami teljességgel kizárja az úgyszintén felmerült lehetőséget, hogy ő Szegedi Kis keze alatt nevelkedett a ceglédi iskolában,549 s így teljesen rendén való lett volna, hogy vele szemben a másodvonalba szorul. Nagyon valószínű, hogy azoknak az egyháztörténészeknek van igazuk, akik 1547-től fogva Bakonyit az alsó-dunamelléki egyházkerület püspökeként tartják számon. Vagyis: ha Bakonyi még 1563 után alsó-dunamelléki püspök volt,550 Szegedi Kis pedig fogsága alatt is Baranya „főszuperintendense” lehetett, úgy ez csakis egyféleképpen magyarázható: a két terület nem állott egy püspök irányítása alatt. Ilyenformán Szegedi Kis — aki inkább a tudomány, mint a szervezés embere volt — legfeljebb Bakonyi halála után, élete utolsó éveiben vette át tőle e magas méltóságot — ha egyáltalán átvette.551 A kérdéssel foglalkozó szakirodalom egyébként is hajlamos elsiklani azon tény felett, hogy az egységes alsó-dunamelléki-baranyai egyházmegye eszméjét egyes egyedül az 1576. augusztus 16-17-i hercegszőllősi zsinat aláírás-sorozata, valamint az a tény támogatja, hogy a kánonokat az azóta már elhunyt Szegedi Kis fogalmazta.552 Sőt, magában a névjegyzékben is találni vélünk olyan utalást, ami fenti feltevésünket támogatja: az aláírók névsorában Veresmarti Illés vezeti be mint „pastor Herczeg-Szőlésiensis et Superattendens utriusque Ba542 ZOVÁNY1 1977b, 160. 543 FÖLDVÁRY 1898, I. 98-109. stb. 544 Skaricza M.: Stephani Szegedi vita. (KATHONA 1974, 124-125.). 546 Bornemisza Péter: Ördögi kísírtetekről... (HGBPM 1112.). 546 Skaricza M.: Stephani Szegedi vita. (KATHONA 1974, 121.): „pastor olim et episcopus in eadem Ceglediensi ecclesia” (94. és 135.) „episcopum Ceglediensem” (107.). 547 ZOVÁNYI 1977a, 156. 548 Skaricza M.: Stephani Szegedi vita. (KATHONA 1974, 130.). 549 ZOVÁNYI é. n., 217.; KATHONA 1974, 217. (314. sz. jegyz.). 550 így véli Földváry László, 1. FÖLDVÁRY 1898, I. 65-66. 551 Ha ugyanis Szegedi Kist ráckevi szolgálati helyén felkereste, úgy legkorábban 1563 nyarán még az élők sorában kellett lennie. 562 ZOVÁNYI 1977a, 48. és 252.; MOKOS 1901 (számozatlan fakszimile).
