Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
40 ZSOLDOS ATTILA joghatóságot nyertek az ispánság megyéjében tevékenykedő papság felett.74 Márpedig, ha az ispánsági központnak Visegrádból Esztergomba történő áttelepítése (1079 előtt) után kialakult szentendrei főesperesség területe megfelel all. századi Visegrád megye azon részének, mely a veszprémi püspökség alá tartozott, az csak azzal magyarázható, hogy a főesperesi kerület határainak megállapítása ebben az esetben is az országosan jellemző módon, azaz a világi igazgatás kereteinek figyelembevételével történt.75 Ennek megfelelően minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a Visegrádról Esztergomba költöztetett ispán jó ideig ugyanazt a területet igazgatta, mint elődei. Hogy meddig, az a következőkből fog kiderülni. 2. Pilis megye kialakulása Visegrád megye azon része, melyen a 13. század végére PiUs megye kialakult, erdőktől borított hegyvidék volt. A „Pilis-erdő” (silva Pelys),76 hasonlóan a Kárpát-medence más nagykiterjedésű erdőségeihez, egyetlen hatalmas királyi uradalmat alkotott. 1187-ben megemlítik róla, hogy egykoron II. Géza magyar király (1141-1162) saját erdeje (propria silva sua) volt, s királyi erdőnek (silva regis) mondják 1274-ben is.77 Az efféle erdőuradalmak az Árpádok kedvelt vadászhelyei voltak, mint az Sáros vagy Bereg és Ugocsa példáján ismert,78 s nyilván ilyen célt szolgált a pilisi erdőség is. Minden bizonnyal ennek a területére gondolt Anonymus, amikor arról írt, hogy Pannónia meghódítása után Arpádék a „vadászat kedvéért visszatértek a Duna mentén az erdő felé ... a vezér meg nemesei abban az erdőben maradtak tíz napig. Onnan aztán Attila király városába [= Óbudára] jöttek, majd Csepel szigetére vonultak”.79 S valóban, még a 13. század végén is tudomásunk van a mai Pilisszentlászlónál egy Kékes nevű helyen álló, kőből épült királyi vadásziakról (domuncula lapidea venacioni regum pre- parata),80 s nyilván ugyanez lehetett a szerepe annak a királyi „palotá”-nak (palatium) is, melyet aztán IV László adományozott remetéknek kápolnaépítés céljára.81 A királyi erdőuradalmakat megyévé (comitatus) átalakító fejlődés önálló s viszonylag jól ismert fejezet a helyi igazgatás intézményeinek Árpád-kori történetében.82 A gyakran „bir- tok”-nak (predium) nevezett83 erdőuradalmak többnyire valamely vármegye részét képezték, éppúgy, mint más birtokok. így tartozott a tornai eredetileg Borsodhoz, a sárosi Újvárhoz, a beregi Borsovához, a pataki pedig Zemplénhez,84 s aligha vitatható, hogy a pibsi uradalom területét eleinte Visegrád megyéhez számították. Az uradalomban királyi udvarház (domus regalis, curia, residenda) szolgált szálláshelyül az ott tartózkodó királynak.85 86 Ez Pilis esetében leginkább a dömösi udvarházzal (curia Dimisiensis)8G azonosítható, annál is inkább, mert a krónikás hagyományból tudjuk, hogy Dömös királyi uradalom (allodium) központja volt, melyet már egy 1063. évi esemény, I. Béla király halála kapcsán említenek.87 Az allodiumhoz tartozhatott egyebek mellett az az Aszófő nevű település, amelynek tíz szolgarendű lakóját 1108 körül a dömösi udvarház helyén alapított prépostság szolgálatára rendelt szekereikkel és lovaikkal együtt Álmos herceg.88 A prépostság megalapítása után a pilisi uradalom központja az egykori ispáni székhelyre, Visegrádra kerülhetett át. Erre enged következtetni, hogy a korai királyi magánuradalmak területén rendre királyi kápolnákat találunk, melyek a középkor 74 MEZEY 1963, 8-12.; KRISTÓ 1988a, 214-218. — Komolyan megfontolandó az a feltételezés, hogy a visegrádi ispáni vártól keletre feltárt 11. századi templom lehetett Visegrád megye keresztelőegyháza, s ilyen formán nem zárható ki, hogy a későbbi szentendrei főesperesség első székhelye Visegrád lett volna, 1. SZŐKE 1986. 75 A szentendrei főesperesség és Visegrád megye kapcsolatával Kristó Gyula is számol (KRISTÓ 1988a, 251-252.), elképzelése szerint azonban a főesperesség a megye teljes területével azonos. Ezzel kapcsolatban 1. a 13. sz. jegyzetet. 76 SRH I. 432., vő. még 1259: BTOE I. 68-69.; 1263: ÁÚO VIII. 70-72. 77 1187: MES I. 133.; 1274: DL 902. 78 1248: HO VII. 38. (az oklevél hamis, 1. RA 898. sz.); 1271: CD V/l. 155. 79 SRH I. 101. (a lokalizációhoz vö. SRH I. 101., 1. sz. jegyzet). — A magyar szöveg Pais Dezső fordítása, 1. MKI 55. 80 GYÖRFFY 1956, 284. 81 1287: DAP II. 411. 82 Úttörő jelentőségű ebben MÁLYUSZ 1922. 83 1232: CDESI. 280. (Zólyom); MNy 1956, 384. (Bereg); 1243: CD IV/1. 278. (Torna); 1249: HO Vili. 54. (Sáros). 84 GYÖRFFY 1987, I. 45., 740. (Torna); GYÖRFFY 1987, I. 47. (Sáros); GYÖRFFY 1987, I. 522-523. (Bereg); SZŰCS 1993a, 51. (Patak). 85 Vó. SZŰCS 1993a, 16-17. 86 1079: DHA I. 226. (keltére 1. DHAI. 225., 1. sz. jegyzet). 87 SRH I. 360. 88 1138: MNy 1936, 134.
