Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 407 A felsoroltak között egyfelől tehetséges, a központi adminisztrációban is jól használható emberek — Újlaky és Szuhay váci püspöksége idején lett a Magyar Kamara elnöke (1561-1568, illetve 1596-1608), Péterváradi pedig azután (1547 és 1549 között volt kamarai elnök) lett váci püspök —, de másfelől olyanok is akadnak, akik a működő hierarchiában csupán esztergomi vagy győri kanonokságig vitték. Az olasz származású Sbardellati — egyébként a híres Dudich András pécsi püspök és Habsburg-diplomata unokabátyja — a törökellenes harc elkötelezett vezéreként tette emlékezetessé nevét (az 1552. augusztus 9-10-i palásti csatában esett el).503 Mossóczy Zakariás pedig jogtudósként szerzett magának hírnevet: ő volt az első, aki összegyűjtötte és közzétette a magyar királyok törvényeit.504 Egyben azonban valameny- nyien megegyeztek: abban, hogy közelébe sem mentek egyházmegyéjüknek, s ott gyakorlatilag egyáltalán nem foglalkoztak lelki gondozással. Francesco Bonomi bécsi pápai nuncius — aki a nunciusok közül egyedül vette a fáradságot, hogy ellátogasson Magyarországra — ezt különösen azért nehezményezte, mert a Rómába eljutott hírek szerint Buda környékén nem kevesebb, mint 18-20 000 keresztény él pap nélkül. 1584-ben javasolta, hogy szólítsák fel az illetékes főpapokat megfelelő papok és szerzetesek kiküldésére.505 Mindhiába: a Rómából érkezett intések éppúgy hiábavalónak bizonyultak, mint azok az országgyűlési határozatok, amelyek nem szűntek meg követelni, hogy a főpapok legalább egyházmegyéjük közelében tartsák rezidenciájukat. Egységesen nagy aktivitást mutattak az egymást követő váci püspökök azonban birtokaik, valamint a hozzá csatolt pilisi és ludányi apátság birtokainak megóvásában és adóztatásában. Bár az 1543. novemberi besztercebányai országgyűlés javasolta az uralkodónak, hogy a váci kapitányként — főleg a hírszolgálat terén nagy érdemeket szerzett506 — Horváth János nógrádi várnagynak tegyen adományt a püspöki birtokokból507 — aminek révén ezek is megindultak volna a feleslegessé vált egyházi nagybirtok felbomlásának szokványos útján —, a váci püspöki uradalom lebomlása, ritka kivételként, jószerivel meg sem indult. A püspöki tiszttartók — elsősorban a bírák gyakori berendelésével — példásan nyilvántartották a falvak és puszták állapotát, s gondoskodtak róla, hogy a megterhelés igazodjék a lakosság számában és állapotában bekövetkezett változásokhoz.508 Ugyanezt mondhatjuk el a püspököt megillető tizedek adminisztrációjáról is, amely egy 1560 körüli nagyszabású adatfelvételen alapult,509 s gyakorta került sor a viszonyok kontrollálására is.510 Ellentétben az egri püspökség hódoltsági tizedszedésével, ahol a helyszíni, „természetbeni” dézsmálás volt gyakorlatban,511 a váci püspökség területén erre legfeljebb kivételesen kerülhetett sor. Az árendálás azonban — amelyben a falvak lakosai és urai, esetleg idegenek vetekedtek a jövedelemforrás megszerzéséért — rendben folyt; még 1594 nyarán is, amikor az érdeklődőnek a Hatvant ostromló táborban kellett felkeresniük magát a püspököt.512 Bár az egész 16. századból mindössze hat váci árendajegyzék maradt ránk, aligha lehet kétséges, hogy a tizedek bérbeadása — ami a falusi bírák tömegének felsereglésével járt, s így messzemenően alkalmas volt a viszonyok ellenőrzésére — minden esztendőben megtörtént.513 Miközben a váci püspökök birtokszervező és -hasznosító tevékenységéről, s alkalomról alkalomra a közszolgálatáról jó véleményt alkothatunk, lesújtó véleményt kell mondanunk egyházszervezői munkájukról, amennyiben egyáltalán beszélhetünk ilyenről. Káptalanja a jelek szerint Vác eleste után gyorsan felmorzsolódott, vikáriusáról néhány bizonytalan adalékunk van,514 az egész diocézis területén — az ide vetődött kóbor szerzeteseket is beleszámítva 503 SZARKA 1947, 123. skk. 504 Vó. BARTONIEK 1975, 126-128. 505 SZARKA 1947, 86. 506 SZAKÁLY 1994b, 193. 507 МОЕ П. 147. 508 MAKSAY 1959, 636-662. (31. sz.). 509 SZAKÁLY 1995a, 115-119. (11/1. sz.). 510 SZAKÁLY 1995a, 119-132. (Ц/2-6. sz.). 611 SZEDERKÉNYI 1890-1893, II. 399-406.; KISS 1960. és DÉZSMAJzék 1981-1988, 1-2., passim. 512 SZAKÁLY 1995a, 131-132. (II/6. sz.). 513 Eddig úgy gondoltuk, hogy 1565/66-ban a Magyar Kamara vette át a váci árendákat (SZAKALY 1981, 86. és 125-126.) és nyilván a visszavétellel volt összefüggésben Mossóczy nagyszabású felmérése és az árendaösszegek megváltoztatása. Hogy azonban az 1565/66. évi szerződés életbe lépett volna, annak nem találtuk jelét a kamarai iratok között, az pedig, hogy a tized 1568-ban változatlanul a püspöki jövedelmek között szerepel (SZAKALY 1995a, II/2. sz.), kifejezetten ellentmond ennek. 514 SZARKA 1947, 22.
