Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
408 SZAKALY FERENC — mindössze jó ha tucatnyi pap „praktizált”. Jellemző példaként ismét csak Kecskemétet idézhetjük: bár a hatalmasra nőtt város plébániája aligha jövedelmezett (volna) rosszul, a többségben levő katolikusok lelki gondozása a jászberényi rendházban szívósan kitartó néhány ferences egyikére maradt, aki nyilván rendszeresen itt tartózkodott (vagy váltásban rendszeresen itt tartózkodtak).515 Kecskeméten kívül mindössze a hatalmas egyházmegye két helységében: 1568-ban Cegléden és Üllőn értesülünk plébános létezéséről abból, hogy részesült az itt begyűjtött dézsmákból.516 (A helyi lelkésznek — függetlenül attól, hogy katolikus vagy protestáns volt — tizenhatod (sedecima) járt;517 a váci püspökségben azonban, úgy tűnik, hogy azt csak a két, egyházi birtokban levő és katolikus pappal rendelkező helységben szolgáltatták ki.) A több felől érkező sürgetésre, úgy tűnik, a váci püspökök is tettek valamit a fojtogató paphiány enyhítésére: beiskoláztak néhány fiatalt a nagyszombati káptalani iskolába. Legalábbis erre enged következtetni, hogy a század utolsó évtizedében Kecskemét kapott állandó világi plébánost (Thami János, 1586-1559).518 Ez másként nemigen történhetett, mint hogy egy addig a Hódoltságon kívül tevékenykedő papot — pedig ott is nagy hiány mutatkozott katolikus lelkipásztorban — rávettek az áttelepülésre, vagy hogy kiképeztettek egy környékbelit azzal az ígérettel, hogy végzés után visszatér szülőföldjére. Addig is, míg a helyzet nem javult, a szegedi, gyöngyösi és jászberényi obszerváns ferencesek, egy-két domonkos és — ki tudná megmondani: honnan — véletlenszerűen ide vetődött idegen barát igyekezett enyhíteni a nyomasztó paphiányon. 1565-ben Pesten — ahol utóbb a bosnyák ferencesek tartottak fenn egy előretolt őrállást519 — egy Seraphinus Pant- hanus nevű szerzetes bukkant fel, aki Skaricza Máté kevi református lelkész tanúsága szerint „amint saját szemeimmel láttam, görögül és héberül — mondhatnám — csak kissé lassabban írta a magyarázatokat, mint latinul”. Bár ez a műfaj nemigen kedvezett a katolikusoknak, Szerafin barát vette magának a bátorságot, hogy a környék legnagyobb formátumú lelkészét, Szegedi Kis István Keviben működő református püspököt — méghozzá az utóbbi templomában, vagyis: az ő közönsége előtt — kihívja nyilvános hitvitára. Akkor a vita folyamán Szerafin „az ő sikertelenül védett tévelygésének tüzétől annyira megpirult, hogy az olaszok és rácok, akik az ő oldalán látszottak állani, szégyenkezve és észrevétlenül távozván a templomból, a barátot azután magára hagyták a szent könyveknek, nevetséges módon, a saját hátára cipe- lésére, amelyeket azelőtt eléggé fennhéjázón, nyilván még a győzelem előtt diadalmenetről ábrándozva, saját híveinek vállára rakott fel ideszállítás végett.”520 Jelen ismereteink szerint ezekben a hitvitáktól hangos években ez volt az egyetlen katolikus-protestáns összecsapás. (Persze egy vesztes hitvitának Skaricza aligha kerített volna ekkora feneket.) 2. Lutheránusok A lutheranizmus Pest, Pilis és Solt megyei térnyerésére, majd a reformáció ágostai és helvét irányzatának szétválására vonatkozó adatokra térve elbeszélésünk egyik legkritikusabb pontjához érkeztünk. Mivel a reformáció Magyarországon kezdetben jobbára egy-egy, az új tanokkal kokettáló főúri központokból kisugározva indult diadalmas térítőútjára,521 nagy esélyt kell adnunk annak a feltevésnek, hogy Buda és Pest környékén hamar, alkalmasint már néhány esztendővel Luther fellépése után felbukkant. Az 1521-ben Budára költözött Habsburg Mária királyné és környezete olyannyira szimpatizált Luther kritikájával, hogy udvari lelkészként is hasonló elveket vallót alkalmazott. Vagyis: a lutheranizmus néhány német várost leszámítva magában az ország igazgatási és — ha a körülötte elterülő, jórészt szintén német lakosságú polgárvárost is ide vonjuk — gazdasági központjában épített ki először szilárd hadállásokat. 515 SZARKA 1947, 117., vö. SZÁNTÓ 1974, 53. 616 SZARKA 1947, 109. és 121. - Téved tehát a Cegléd története, amikor az 1546. évi defterből azt olvassa ki, hogy az „akaratlanul is a katolikus vallás teljes megszűnésének ceglédi tanúbizonyságát szolgáltatja” (CEGLÉD 1982, 104-105.). Érdekes, hogy a Kecskeméten szolgáló ferencesek nem részesültek ebben a kedvezményben. 517 Az egyháztörténetírás nagy hasznára a protestáns lelkészek által kiállított nyugtákat kigyűjtötte és közreadta: ZOVANYI 1928.; vegyest idéz az egri püspökség nagyhevesi tizedkerületéből katolikus, ill. protestáns papok által kiállított nyugtákat: SZEDERKÉNYI 1890-1893, II. 393-394. 518 SZARKA 1947, 117. - Utódjáról, Gergely papról 1. HORNYIK 1860-1866, II. 93-95., 113., 115-116. 519 FEKETE 1944, 160. 520 Skaricza M.: Stephani Szegedini vita. (KATHONA 1974, 133.). 521 SZAKÁLY 1995d, 9-12.
