Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
406 SZAKÁLY FERENC Náhije neve Lakott helységek Pappal bíró helységek A lakott helységek %-ában Az összeírt papok száma száma Visegrádi 13 2 15,3 2 Budai 42 1 2,3 1 Ráckevi 16 5 31,2 5 Váci 67 3 4,3 3 Pesti 142 7 4,9 8 Kecskeméti 40 2 5,0 2 I Összesen: 320 2021 1 Átlagosan:6,2A változások arányszáma 1546 és 1562 között (az 1546. évit 100%-nak véve): Lakott helységek Pappal bíró helységek Az összeírt összes papok száma: + 2,9 száma: - 63,7 száma: - 72,4 Miközben tehát a lakott helységek száma még nőtt is valamicskét, a világi és egyéb papok arányszáma az egyharmadára esett vissza. Vagyis: ha szolgálataikra valamennyi környékbeli helységben igényt tartanak, úgy — beleértve a plébániát is — egy papnak nem kevesebb, mint tizenkét filiát kellett volna ellátnia. Erre azonban aligha volt szükség, mert — mint az alábbiakból kitűnik majd —, a budai szandzsák magyar lakta településeinek elsöprő többsége immár nem apái vallását követte, hanem a reformáció valamely irányzatához csatlakozott. Bár előfordul, hogy a papot nem a hivatásához illő „nőtlen” minősítéssel, hanem házas, sőt gyermekes emberként írták össze, hajlanánk arra a vélekedésre, hogy az 1562-ben húsz, pappal bíró helységben — az összes lakott helység 6,2%-ában — katolikus szórványokat gyanítsunk.499 (Jóllehet nyilvánvalóan nem minden katolikus pap sietett élni a megnyílott lehetőséggel, hogy immár legálisan is feleséget vehet magához.) E hipotézist azonban legott halomra dönti Kecskemét összeírásainak vizsgálata. Kecskemétről nemcsak azt tudjuk, hogy maradtak benne katolikusok, hanem azt is, hogy ekkor is, később is az utóbbiak voltak többségben; olyannyira, hogy a vallási viszálykodásokat lezáró 1564. évi egyezségben nekik jutott (és kezükön is maradt) „az öreg kő templom”.500 Ennek ellenére a mezőváros 1562. évi összeírásából még az az István pap is eltűnt, akiben — miután 1546-ban hozzátartozók nélkül, de „diákkal” írták össze — alighanem a plébánost tisztelhetjük.501 Az akkori Pest megye egészében a váci egyházmegyébe tartozott, amely Solton a kalocsaival osztozott, a fenti kimutatásokba azonban — mivel a Pest és Solt megyeieket nem választottuk külön az akkoriban Dunántúlon a Fejér, a Dunán innen pedig a Nógrád megyéhez tartozó (ma Pest megyei) helységektől — bekerültek az esztergomi főegyházmegyéhez (Nagymaros környéke) és a veszprémi diocézishez (Pilis megye, a Duna jobb partja Budától délre) tartozó helységek is. Mivel a fentieknél többet Pilis megye 16. századi egyház- és kultúrtörténetéről amúgy sem mondhatnánk, a veszprémi püspök botja alá tartozó falvakkal pedig nincs mit kezdenünk, beszámolónkat a hierarchia csúcsán, a váci püspöki tisztben bekövetkezett változások ismertetésével folytatjuk. 1543-tól fogva a 16. század végéig az alábbiak töltötték be ezt a méltóságot:502 Sbardellati Ágoston 1548-1552 Péterváradi Balázs 1553-1560 Újlaky János 1560-1578 Mossóczy Zakariás 1578-1582 Melegh Boldizsár 1582 Pethe Márton 1582-1587 Máthéssy István 1587-1591 Szuhay István 1583-1591 Radovits Péter 1598-1608 499 Ez a kézenfekvő feltevést azonban gyengíti, hogy Üllő nem szerepel ezek között. Az ugyanis, hogy a váci püspöki dézsmás 1568-ban kiszolgáltatta neki a szedecimát, elárulja, hogy a falunak katolikus plébánosa volt (SZARKA 1947, 121.). 500 HORNYIK 1860-1866, П. 225. (1/1. sz.). 501 KÁLDY-NAGY 1977, 174. és KÁLDY-NAGY 1971, 328., 331-335. passim. 502 SZARKA 1947, 141-155.
